Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)

Csóti Csaba: Az 1916. évi erdélyi menekültek Somogy megyében

erdélyrészi területeken és Budapesten vált szükségessé.

39

) Ebben kétségtelenül nagy szerepe lehetett annak, hogy a helyi szóhasználattal „bankosoknak" nevezett MIR béruradalmaiban elhelyezettek jelentősen csökkentették az egyéni portákon elszállásolandó menekültek létszámát.

40 Tovább csökkent a falusi lakosság leterheltsége azáltal is, hogy a Kaposméröben elhelyezett 242 személyt nem magángazdáknál, hanem a helyi téglagyár területén helyezték el.

41 A fenti példákat leszámítva, a menekültek többségét kitevő, kétkezi munkából élő falusi lakosságot (földművesek, napszámosok, falusi mesteremberek) igyekeztek a falvakban, magángazdáknál elhelyezni. A kisközségekben elhelyezett menekültekről feltételezhető, hogy nem fizettek lakbért a szállásért.

42 Nem volt azonban tilos bérleti díjat kérni. Akiknek szállásukért fizetniük kellett, azoknak segély formájában bizosították költségeiket.

43 A megyeszékhelyen és szállodáiban elszállásoltak esetében a költségek egészét vagy egy részét az állam, illetve a helyi közigazgatás fedezte. A többnyire magánházakban lakó orvosokról, földbirtokosokról azonban csak feltételezhető, hogy szállásukat nem minden esetben a jótékonyságnak, hanem inkább a szállásadójukkal kötött bérletnek köszönhették. Október elején, a Kaposváron elhelyezett 396 fős menekülttömegből, 292en a város két legnagyobb szállodájában, a Bárány és a Ferenc József szállodában nyertek elhelyezést. 104 menekült magánházakban talált szállást.A járási székhelyek közül Lengyeltótiban, Csurgón, Barcson, Marcaliban, Nagyatádon és Tabon összesen 528 erdélyi menekült lakott. A MIR Kaposvár környéki béruradalmaiban (Kaposfüred, Nyíres, Répáspuszta, Sántos, Toponár) 389 menekültet szállásoltak el. 280 embernek jutott hely a MIR-nek a megye más területein elhelyezkedő gazdaságaiban (Rácegres, Galambos, Cseberki).

44 Ha a Kaposváron, a járási székhelyeken és a „bankosok" béruadalmaiban elszállásoltak létszámát összevetjük a falvakban elhelyezettek számával, akkor megállapíthatjuk, hogy a menekültek számszerű többségét - 3275 embert - a vármegye falvaiban, általában magángazdák portáin helyezték el. Mivel ez a menekültlétszám 73 község között oszlott el, elmondható, hogy átlagosan 45 (44,8) fő jutott egy falura. A menekültlétszám azonban jelentős szóródást mutat az egyes községek viszonylatában. Ha csupán az erdélyiek számszerű megoszlására tekintünk, akkor Kaposvár és - Lengyeltóti kivételével - a járási székhelyek vezetik a menekülteket befogadó települések listáját. Amennyiben azonban arra a kérdésre keressük a választ, hogy a menekültek jelenléte milyen mértékben volt érzékelhető a megye lakossága számára, akkor célszerűbb az egyes községek polgári lélekszámát és a menekültek létszámát összehasonlítani.

45 Az így kapott százalékos értékek - amennyiben 100%-nak minden esetben az illető település lakóinak számát tekintjük - egészen más sorrendet állít fel a somogy megyei települések között. E szerint a menekülteknek az öszlakossághoz viszonyított koncentráltsága Kaposmérő és Kutas esetében meghaladta a 10 %-ot. Magyaratád, Adánd, Balatonboglár, Balatonszentgyörgy és Böhönye esetében pedig 6-9 % közötti értékeket mutat. Ezzel szemben Kaposvár a maga 1,6 %-os arányszámával éppen csak meghaladta az 1,33 %-os vármegyei átlagot.