Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)

Csóti Csaba: Az 1916. évi erdélyi menekültek Somogy megyében

kusok Mitteleuropa elképzeléseiben fontos szerep jutott Romániának is. Ezért a Német Birodalom igyekezett nyomást gyakorolni a dunamenti Habsburg monarchiára, és a vele hivatalosan szövetségesi viszonyban álló Romániára, hogy rendezzék vitás kérdéseiket. Az, hogy ezek a törekvések nem vezettek sikerre, elsősorban a román és magyar nacionalista álláspontok összeegyeztethetetlenségéből fakadt. Az erdélyi kérdés megoldatlansága miatt a szövetségi szerződésre egyik fél sem tekintett úgy, mint a két állam kapcsolatának szilárd alapjára. Ezért az OsztrákMagyar Monarchia és a Német Birodalom az első világháború kitörésének pillanatától számolt Románia Erdély elleni támadásával. A preventív háborús lépéseket azonban az adott katonai és politikai tényezők nem tették lehetővé.

5 Romániában a világháború kitörésének pillanatától kezdve a közvélemény és a hadsereg tisztikara hangosan követelte a Kárpátok elleni támadás megindítását.

6 A központi hatalmakkal való szakítás híveinek megerősödését jelentette, hogy a német orientációjú I. Károly király 1914. október 10-én bekövetkezett halála után unokaöccse, Ferdinánd követte őt a trónon, akinek közismert volt elkötelezettsége az irredenta, angolbarát körök felé. Ennek ellenére a romániai közvélemény háborús hangulata nem lett volna elegendő ahhoz, hogy az orosz és osztrák-magyar terjeszkedés által egyaránt veszélyeztetett Román Királyság felrúgja szövetségi kötelezettségét és háborúba lépjen az antant oldalán. A hadviselő felek számára azonban Románia háborús szerepvállalása 1916-ra stratégiai kérdéssé vált. Megindult hát a versenyfutás a két katonai tömb között a Román Királyság „barátságáért". Végül az antant „szövetségszerző" erőfeszítéseit koronázta siker.

7 Az 1916. augusztus 17-ei bukaresti titkos egyezményben Románia vállalta, hogy tíz napon belül hadbalép az Osztrák-Magyar Monarchia ellen. Cserében ígéretet kapott, hogy valamennyi területi követelését teljesíteni fogják. A bukaresti egyezményben foglalt kecsegtető kilátások ellenére a stratégiailag kedvezőtlen fekvésű Román Királyság augusztus 24-ig nem indította el csapatait a Kárpátok felé. Ekkor orosz szövetségese kilátásba helyezte az ország megszállását.

8 Ez a fenyegető sürgetés adta meg a végső lökést ahhoz, hogy 1916. augusztus 27-én éjjel a román hadsereg Erdély elfoglalására induljon. A támadás éjszakáján a magyar-román határon kitört a pánik. Emberek tízezrei keltek útra az ellenséges csapatok támadásának hírére.

y A menekülés mértéke jóval nagyobbnak bizonyult, mint amire a hatóságok előzetesen számítottak. Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a menekülők ellátásáról az erdélyi vármegyék önmagukban gondoskodni nem képesek. Eleinte arra gondoltak, hogy a Királyhágón túli megyék leterheltségét csökkentendő, néhány alföldi vármegyébe is telepítenek át menekülteket.

10 A tömeges menekülés miatt azonban a magyar minisztertanács 1916. szeptember 18-i ülésén végül úgy döntött, hogy engedélyezi a menekültek egy részének áttelepítését az ország beljebb fekvő, dunántúli és felvidéki megyéibe is." A szeptember 18-i kormánydöntés után tíz nappal adta ki a Belügyminisztérium távirati rendeletét a dunántúli vármegyék főispánjai részére, amelyben jelezte, hogy az egyes megyékben hány menekültet kívánnak elhelyezni.

12 A Dunántúl egé-