Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)

Récsei Balázs: A kéjelgésügy szabályozása Somogy vármegyében a dualizmus első felében

eredménytelenül figyelmeztettük a hatóságot. Köztük tenyész legjobban és legbiztosabban a titkos prostituczio, mely láthatatlan földalatti gyökérszálait a társadalmi élet legtávolabbi rétegeibe szétszórja. S ha még hozzátesszük, hogy minden kóros és járvány-betegségek ragályserege, mely néhány év óta városunkban is (mely két évtized óta a vasút által a világforgalom nagy hálójába vonatott, még mindig megtartotta sérthetetlensége jó hírnevét) tartósan megfészkelődött..."

61 A hazai mundér becsületét védve, a más városokból importált szifilisz számlájára írja cikksorozata egy másik írásában Pollák doktor azt a „majdnem zérus" létszámú nemibeteget, akiket az előző évben a somogyi megyeszékhelyen gyógyítottak. Arról még nem kerültek elő adatok, hogy ha csak az „éjjeli csavargó nők" között 68 volt szifiliszes, - a többiről még nem is szólva - és ez „majdnem zérus", akkor mi számított jelentősnek. „A syphilis majdnem zérusra apadt, s lelkiismerettel mondhatjuk, hogy itt egy sem vette eredetét, többnyire Pécs, Fehérvár s más városokból hozatott. [...] 154 leány éjjeli csavargásért letartóztatott, közülük 68 betegnek találtatván, kórházba küldetett; a többi részint eltolonczoztatott, részint kisebb büntetéssel illettetett."

62 A titkos és/vagy alkalmi prostitúció és nem a bordélyházi kéjnők ellen kelt ki vezércikkében a Somogy, amikor a következő erkölcsi szózatot közölte a címoldalon. A „Patika az istennél" című írásban olvashatjuk: „...a kujtorgó, az erkölcsöket rontó szoknyás hadat ki kell utasítani, s nagy felügyelet alatt tartani, mert ezek magok képesek kipusztítani a falvak fiatalságát azon bűniszapban, melyben tanyáznak, lélekzenek; ezek azok a nyíló mákvirágok, melyek virágjukat kínálják, de mérget rejtenek..."

63 A már többször idézett dr. Pollák Lajos, Somogy megyeszékhelyének orvosa szinte keresztes hadjáratot folytatott az újság hasábjain is a titkos prostitúció ellen. Az 1884-es évben kevesebb volt a nemi betegek száma, de írásában ennek nem tulajdonít különösebb jelentőséget. Rezignáltán állapítja meg, hogy vajmi kevés eredményt sikerült a hivatalos közegeknek elérniük az illegális kéjelgés visszaszorítása tekintetében. „Éjjeli razziák folytán a rendőri hivatalba került nők közül 58 orvosilag megvizsgáltatván 24 betegnek találtatva a kórházba küldetett. Itt első pillanatra a mult évhez képest javulást látunk, de hosszú éves tapasztalatunk e tekintetben visszariasztja optimismusunkat. Tudjuk ugyanis, hogy a prostitutio e jelenségei csak múlók és tulajdonképpen lényegét nem bántják. Szigorú orvosrendőri szabályok nem elégségesek a társadalom e legveszélyesebb ellensége ellen, nemzetközi törvényeink pedig még mindig az erőtlen akarat és hatalom nélküli tehetség karjai között pihennek. Fogyott tehát a prostitutio és ezzel egyidejűleg a syphilis is."

64 A helyi sajtóban megjelenő, a korabeli erkölcsöket ostorozó írások sorát a Somogy megyei újságírók nesztorának, Roboz Istvánnak egy bővebb cikkével zárjuk. Még a lap indításakor céljai közt jelölte meg: „nevelni a népet mindenek felett". Erkölcsnemesítő törekvései már csak azért sem érhettek maradéktalanul célba, mert akiknek szóltak, azok általában nem olvasták intelmeit. „A bordélyházak, mint a pokol kapui éjjel-nappal nyitva, hogy megejtsék a fiatalságot, elkáprázzak a