Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)

Récsei Balázs: A kéjelgésügy szabályozása Somogy vármegyében a dualizmus első felében

tézményt". Az üzlet vezetését pszichikai és pszichológiai okokból kifolyólag, kizárólag gyermektelen nőnek engedné meg. Biztosítékot azért tart szükségesnek letetetni, mert „a bordélyüzletre vállalkozók rendszerint oly kevéssé reális egyének", akiken a házaikban valószínűleg elkövetendő kihágások bírsága nehezen lenne behajtható. A fiatalemberek nemi ösztöneiről is értekezik a főorvos: ha „rendeltetésszerűen" (értsd: egy lány konvencionális szolgáltatásait igénybe véve) használja a bordélyházat egy fiatal férfi - abban semmi kivetnivalót nem talál, ám ha társaságban, tivornyával egybekötve teszi ezt, úgy messzemenően elítéli. „A közösülés fontos actus, általa a test öszszes izom- és idegereje igénybevétetik; ezért lép fel utána lankadtság. A testnek ezen actus után nyugalomra van szüksége. A táncz és tivornya nem nyugalom. Az ily mulatság bűzhödt levegőben, lankadt testtel, melynek izomerejét csak a szeszes italok mesterséges ingere ösztökéli: még a vasnál erősebb szervezetet is képes aláásni. Nem is szólva a helyzet demoralizáló hatásáról, midőn a könnyelműségre amúgy is hajló fiatalság mámoros fejjel, szívében hamis szerelemmel a festett szempillák alól intő csábításnak nem tud ellenállni s odadobja utolsó garasát - néha a becsület árán is! Ily eshetőséget szabadalmazni nem szabad egy törvényhatóságnak!" Tehát a középosztály polgári szexuális normái legyenek csak gyakorolhatóak ezekben a műintézményekben: nyilvánvaló, hogy lenne igény másra is, de mivel véleménye szerint az messze ható negatív következményekkel járna a fennálló társadalmi rend szempontjából, ezért megengedhetetlenek ezek a „nem szalonképes" tivornyázások. A főorvos úr a következőkben kitér arra a Párizsban és Budapesten is már előre tört tendenciára, hogy ott évről évre kevesebb a bordély, viszont a magánlakásokon kéjelgő nők száma ennek arányában növekszik. Jól látja, hogy az átstrukturálódó „szerelmi szabad piac" vidéken is követi a fővárosit, de nem tudta elérni, hogy ez érvényesüljön a szabályrendeletben.

27 Dr. Szigeti Jánosnak írásában mindvégig ambivalens a viszonya a kéjnőkhöz: egyrészt emberbaráti hangokat üt meg, mikor sorsüldözött áldozatoknak mutatja be őket, de a következő mondatban már kemény szavakkal ítéli el a „testükkel keresetet űzőket". A záró bekezdésben Lombrosót,

28 a korszak híres-hírhedt kriminológusát megszégyenítő megállapítást tesz: „ha a nőt megfosztjuk szeméremérzetétől, aljasabb lesz az oktalan állatnál és végleg elvesz az emberi társadalomra nézve". A Somogy vármegye értelmiségi elitjébe tartozó kórházigazgató ilyen megdöbbentően kíméletlen konklúzióra jut az általa értelmével elfogadott, de érzelmileg elítélt - a polgári erkölcsrendszerébe be nem illeszthető - kenyérkeresetet űzőkről szóló eszmefuttatásában. A vármegyei szabályrendelet előkészületei nem sok publicitást kaptak a helyi sajtóban. Egy mondatnyi hír került elő róla egy nyilvánosságra hozott orvosi jelentés végén. „Végül megemlíthetjük, hogy az alispáni hivatal felszólítása folytán egy, a bordélyházakra vonatkozó szervezési tervezetet dolgoztunk ki."

29