Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)
Récsei Balázs: A kéjelgésügy szabályozása Somogy vármegyében a dualizmus első felében
rányoknak eleje vétessék", mert ha nem, akkor először 100 Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújthatják őket, másodszorra pedig elveszik iparengedélyüket. Eztán majdnem egy teljes évig nem történt semmi érdemleges az ügyben. (A bordélyengedélyeket keresték a város irattárában.) Ekkor hallgatták ki a bordélyházak tulajdonosait. Név szerint: Zámbely Ferencet, Flesch Fülöpöt 14 és Weisz Johannát. A jegyzőkönyv tanúsága szerint a bordélyosok tagadták, „hogy a kéjnők az utcán járnának, vagy kiállanának, s közbotránkodásokat okoznának, mert mióta a rendelet kiadatott még ablakaikat is szorosan elfüggönyözve tartják, s erre magukat a jövőre nézve is kötelezik. Megjegyzik továbbá miszerint a v. (városi) tanács által nekik az engedély ezen saját házaikban kiküldött comissio előleges vizsgálata s a szomszédok meghallgatása után engedélyeztetett csak, ők a városnak tetemes adót fizetnek üzletük után, igy ha üzletük más helyre tétetnék által, azt tovább fen nem tarthatnák; hivatkoznak a más nagyobb városi szokásokra, hol a bordélyházak mindenütt a város közepén vannak, s a rend szigorú megtartása mellett ott meg is türetnek...". A bordélyosok azt a valós veszélyt is felhozták mentségükre, ha üzleteik külrészre kerülnének, úgy „az oda járó urak még a kiraboltatásnak is ki lennének téve" mivel, „hogy az üzlet éjeli üzlet". Polgári, tulajdonosi öntudatukban megtámadottnak érezték magukat amikor taglalták: „de a tulajdoni jog is sértve volna az áthelyezés által, a mennyiben ők mintegy kényszerítve lennének házaik elhagyására; hivatkoznak a hosszú évek gyakorlatára, nevezetesen a bordélyházak már évtizedek óta itt tartatnak, a nélkül, hogy valaki által e tekintetben panaszt tétetett volna." 15 (Pedig e tekintetben is volt már tiltakozás: 1873-ban Szokolay Károly és érdektársai protestáltak az alispánnál Kaposvár rendezett tanácsú város mint iparhatóság azon határozata ellen, mely engedélyezte, hogy Flesch Fülöp a város félreeső részéről áthelyezze belsőbb helyre bordélyházát. Az alispán a hozzá panasszal folyamodóknak adott igazat és felhívta Bárány Gusztáv polgármesteren keresztül a városi tanács figyelmét, hogy csak külrészen tűrje meg Flesch Fülöp kéjtanyáját, mert más városokban is csak félreeső helyeken működhetnek a bordélyházak, „hol botrányra kevésbé szolgáltatnak okot" 16 Tehát szó sincs engedélyezésről! Csupán a „jóravaló" polgárok látóköréből kivont, megtűrt üzletről.) 1879. szeptember 10-én Csépán Antal alispán ismételten kérte Kaposvár polgármesterétől a bordélyházak engedélyezési iratait, de ezeknek továbbra sem találták nyomát a hivatal nyilvántartásaiban. Az alispán nem hagyta annyiban a dolgot és további sürgetései hatására a város vezetője kinyomoztatta, hogy „1. Czambelli Ferenc bordélyos üzlete előbb a közkórház második szomszédságában a mostani Veisz Lipótféle házban volt s atyja által folytattatot s mintegy 30 éve már fenáll. A nevezett apja halála után annyával közössen vezette az üzletet - s körülbelül a 60 as évek elején vette át s ugyanez időben, vagy Kriszt vagy Lájpczig központi szolgabírák idejében helyezte át a mostani saját házában levő üzlethelyiségben. Ezen üzlet engedély tehát a legrégibb időbül származik 's az áthelyezése iránti engedély valószínűleg a megyei levéltárban található fel. 2. Veisz Johanna bordélyházi üzlete szinte régebbi keletű - s először a hosszú utczában volt engedélye [...] valószínű, hogy ő is a nevezett központi
