Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)

Szántó László: Képviselő-választások Somogyban a dualizmus kialakulása idején, 1867-1875

határt nem ismert. Láttunk egy 90 éves vakembert, kit a szélsőbal karonfogva vezettetett a szavazatszedő bizottmányhoz, beteget, a kit támogattak s annyira együgyűt és fanatisáltat, hogy a ki Kossuth Lajos nevét nem tudta kimondani, Kajos Kosokot kiáltott a szavazat szedők előtt. Izraelitáink, kik az egész pártoskodási havak alatt példányszerü fegyelemmel viselték magukat; kitűnő ragaszkodással a törvény és rend iránt, hűséggel a lobogóhoz s határtalan lelkesedéssel voltak az ügy iránt - bebizonyítva, hogy e hazának méltó polgárai, s érdemesek a szabadságra, - egész éjen át tömörülten, feszült figyelemmel várták a szavazási órát, midőn a sor rajok kerül. Tiszteletünk illeti meg őket, mert ők érdemesek erre. Az utolsó szavazók (Kaposváriak) másnap 10 óra felé szavaztak le, s az elnök következő eredményt hirdetett ki: Somssich Pál mellett szavaztak: 949-en; Kossuth Lajos mellett 1350-en; győzött 401 szótöbbséggel. Midőn a szavazók száma tudtul adatott a közönségnek, Szokolay Dániel, a Deákpárt alelnöke, óvást nyújtott be a Somssichpárt nevében: hogy Kossuth Lajos a törvény értelmében választó nem levén, s igy nem is választható. Ez az eredmény. Somssich elesett, s Kaposvárott esett el, hol annyi emlék van nevéhez fűzve. Máshol koszorúkat adnak az érdemnek, itt sárral dobálják; szerencse, hogy törpék soha sem árthattak a halhatatlanságnak." Forrás: Somogy, 1869. március 23. 13. Részletek a Somogy c. lapnak a választásokról írott, Somogy- és Baranya megyék c. cikkéből. „Többször megírtuk mi, hogy a nagy történeti név oly kezekbe került, melyekben nem az elv diadala volt az első kérdés, hanem ki milyen zsölyeszékbe fog belecsücsülni? és milyen zsiros hivatalokat halászhat ki magának a zavarosból, a zsiros koncz után ott hagyva az „óh, nép"-et - a faképnél. A következés megmutatta, hogy állitásunk igaz volt. Kossuth nevét, mint fényes köntöst magukra öltöttek sokan, mert a nép előtt - mezitelenül járni mégsem lehet, s a sok hordozásban megviselték, elkoptatták. Megmutatta ezt a kaposvári eredmény, hol majd ezerén szavaztak a volt kormányzó ellen; de legjobban megmutatta Siklós, hol egy oly közönséges ember ellenében bukott el, kinek neve alig hangzott túl a kerítésen! Most az a kérdés: Azok szerették-e jobban a történeti hőst, kik nevét féltve, figyelmeztették az illetőket, hogy ne vigyék tüskén-bokron át? vagy azok, kik szót nem fogadva, nem csak politikai, hanem anyagi tőkét is akartak vele szerezni. [...] Igen természetes, hogy sem Zichy Antal, sem Bittó István annyit nem ígérhettek, mint mennyit az ámitók Kossuth nevében ígértek; s a nép az igéret embere; bármely jóllétben legyen is, jobb szeret lenni még jobban, és sokkal alantabb áll a miveltség fokán nagy része, mintsem mérlegelhetné az ígéretek súlyát. Innen van, hogy azok a választók, kik saját községökben 2-3 évtized óta együtt laknak e vagy ama birtokossal, együtt éltek jóban, roszban; tudják jól, hogy mije van, hátán el nem viheti, s igy neki is van oka félteni a hazát, - semmit sem használt, ezeket meg sem hallgatta; hanem ha egy, soha nem látott, csizma sarkát régen elvesztett s