Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)
Szántó László: Képviselő-választások Somogyban a dualizmus kialakulása idején, 1867-1875
49 A Somogy 1872. január 30-i számában megjelent éles hangvételű cikk szerint ez a csoport nem tett mást, mint kisajátította a Deák Párt hosszabb távú célkitűzéseit. A szerző megítélése szerint a fővárosban Szentkirályi Móric körül kialakuló csoportosuláshoz sorolhatók. 50 1871. novemberében Lónyai Menyhért vezetésével új kormány alakult, amely gyorsan, még az esedékes választások előtt keresztül akart hajszolni a parlamenten egy „szigorított" választójogi törvényt, ezt azonban a 48-as Párt és a Balközép obstrukcióval megakadályozta. 51 Somogy, 1872. április 30. 52 U.O.: 1872. május 28. 53 Somogy, 1872. április 16. Tudósítás a nagyatádi választókerületi Deák Kör jelölőgyűléséről. 54 Néhány, nagyobb visszhangot kiváltó izgatott hangulatú választási gyűlés és/vagy verekedés ekkor is előfordult. L. erről a Somogy áprilistól megjelent számait! 55 Somogy, 1872. július 2., augusztus 6. 56 U.O.: 1874. április 21., május 5. 57 U.O.: 1874. május 5. 58 U.O.: 1875. március 9. 59 U.O.: 1875. május 5. 60 U.O.: 1875. május 25., június 15. 61 B. Mednyánszky Sándor áprilisban, Sréter László májusban hunyt el. 62 Mind az összes szavazat, mind pedig az egyik-egyik félre leadott szavazatok összesítésekor - a tabi választókerület esetében az előző évi pótválasztás eredményét vettem figyelembe. A korszakban ugyanis az volt a szokás, hogy ellenjelölt hiányában az egyhangúan kihirdetett győztesre szavazónak tekinették a választókerület szavazóképes egyéneinek összességét. Az általam alkalmazott eljárás védhető azzal, hogy közvetlenül a pártfúzió után így reálisabb az összeredmény értékelése. Figyelembe kellett venni azt is, hogy ebben a kerületben az előző három esetben mindig az ellenzéki jelölt szerzett képviselői mandátumot. 63 Somogy, 1875. augusztus 3. 1. sz. melléklet VÁLOGATÁS A SOMOGYI KÉPVISELŐ-VÁLASZTÁSOK FORRÁSAIBÓL, 1868-1875. 1. Részlet Somssich Pál képviselőnek, a tiszteletére rendezett kaposvári ünnepségen elmondott beszédéből Tisztelt barátaim nevében érdemes szónokjok azon óhajtásokat említette: képviselném önöket a jövő országgyűlésen ismét; őszintén felelek e fölhívásra: Ha saját kényelmemet, sőt hiúságomat is tekinteném, most volna személyemre nézve a legkedvezőbb pillanat, melyben a közpályáról leléphetnék. 37 évi közszolgálataimra, a kivívott eredményekre hivatkozva, senkise tagadhatná tőlem a kiérdemlett nyugodalmat, mely mint fáradt embert a pihenés valóban meg is illetne. A közpályára egyszer kilépett, polgártársainak bizodalmával megajándékozott férfiúnak sorsa azonban, hogy ő többé nem a magáé, hanem az ügyé, melynek szentelte életét, s azoké, kik ezen ügynek védelmét bizták kezeire. Bármint óhajtanék is tehát, mint mondám, pihenni, bármily készséggel engedményeznék is nekem e nyugalmat azon tisztelt barátink, kik, szeretem hinni, csak politikai elleneink, és mint ilyenek a baloldalnak elveit vallják; ezúttal mégis se saját óhajtásomnak, de ezek becses kívánságának se felelhetek meg. - Miért? Egész életemben a kötelesség embere voltam, s a mint tőlem kikerült, kötelességeimnek megfelelni éltem föladatának ismertem.
