Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)
Szántó László: Képviselő-választások Somogyban a dualizmus kialakulása idején, 1867-1875
lényegesen magasabb volt a három évvel korábbinál. Tehát kiegyenlítettebbé vált a két fő politikai irányzat politikai befolyása. A választókerületek többségében szoros eredmény született s így fordulhatott elő, hogy az ellenzék még mindig 6 mandátumot, vagyis a somogyi képviselői helyek 3/4-ét szerezte meg. Jellemző módon, a kormánypárt két nagybirtokos állású jelöltje futott be, bár igaz, hogy az egyikük egy kevéssé ismert ügyvéddel szemben, viszont Festetics Pál a korábban fölényesen győztes Clementiszt, az ellenzék országosan is favorizált jelöltjét győzte le. A választási eredményeket a helyi kormánypárti szószólók érthető csalódottsággal fogadták azok után, hogy előzőleg esélyesnek tartották az összes jelöltjüket. A korábbihoz hasonlóan csak a „balpárti népámításban, Ígérgetésben", ill. a nép tudatlanságában és a parlamenti rendszer iránti csalódottságában keresték az ellenzéki jelöltek győzelmének magyarázatát. Ugyanakkor felfigyeltek arra is, hogy az összes szavazatok alapján nagyon szoros küzdelemben születtek az ellenzéki sikerek. 55 A csalódottság miatt ezúttal is név szerint ostoroztak olyan személyeket, akik állítólag a szavazás során megváltoztatták poltikai álláspontjukat. Helyi források hiányában nincs lehetőségünk annak bemutatására, hogy a somogyi ellenzéki körök milyen módon értékelték a korábbihoz képest kevéssé átütő sikerüket. Az nyilvánvalónak tetszik, hogy az ellenzék országosan is bekövetkezett visszaesése miatti csalódottság és bizonytalanság Somogy megyében is kialakulhatott híveik körében. 1875, Választások a pártfúzió jegyében Az 1872-74-es évek képlékeny politikai helyzetéhez és változásaihoz hasonlóan Somogy megyében is felerősödött a Deák Párt bomlási folyamata, másfelől pedig itt is megnyilvánultak a Balközép hívei és a kormánypártiak közti közeledés jelei. Az egyik jellemző tünetként a helyi újság szerkesztője rendszeresen bírálta a Deák Párt somogyi szervezeteinek „ernyedtségét", s nem tekinthető véletlennek, hanem a párton belüli erjedési folyamat következményének, hogy évente új e'nököt kellett választani a pártklub élére. így pl. 1874. februárjában a nagy tekintélyű gr. Széchényi Pál helyett Inkey Józsefet, az egyik tipikus megyei középbirtokos família tagját választották elnöknek. A személyi motivációkkal is terhes politikai változások jellemző momentuma volt Mátyusz Arisztidesnek, a tabi választókerület Balközép párti képviselőjének az átlépése a Deák Pártba, majd a képviselői helyéről való lemondása miatt időközi választás rendezése 1874. áprilisában. Ez az esemény - a későbbi fejlemények tükrében - jelzés értékűnek tekinthető, mert olyan Tisza párti jelöltet indítottak Szontágh Pál személyében, aki később a Szabadelvű Párt egyik jelentős figurája lett. Igaz, akkor és ott még szoros különbséggel, mindössze tíz szótöbbséggel nyert, holott a Somogy tudósításai szerint nagyon erőteljes kampányt folytatott, míg a kormánypárti jelölt s egyáltalán a Deák pártiak mozgalmát „lagymatagnak" minősítette az újság 56 . Új, országos párt alakítására végül is elsőként a 48-as Pártból kilépett képviselők szánták el magukat, amikor „két lépésben", 1874. februárjában, ill. májusá-
