Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)
Szántó László: Képviselő-választások Somogyban a dualizmus kialakulása idején, 1867-1875
sonló diadalra készült a december 28-ra összehívott megyegyűlésen. Újságcikk jelent meg annak alátámasztására, hogy miután a megyének már nem a politizálás, hanem a jó közigazgatás a fő funkciója, ezért elengedhetetlen, hogy kormánypárti alispánt válasszon a közgyűlés 45 . Az időközben lefolyt megyei választások eredményekent - a Somogy c. lap értékelése szerint - a 290 virilis tag közül csak 50, míg a választottak közül csupán 125 volt a balpárti irányzathoz sorolható. Természetesen ezek az adatok csak az arányok érzékeltetésére alkalmasak, mert a korabeli politikai helyzet képlékenysége, akárcsak a pártok klubszerű működése okán bizton állíthatjuk, hogy minden ilyen korabeli adat szubjektív megítélés függvénye is volt. Végül azután a megyegyűlésen érvényesült a kormánypárt túlsúlya, ugyanis egy-két kivétellel Deák párti személyek kerültek a többé-kevésbé „régi-újnak" tekinthető megyei tisztikarba, élén Csépán Antal alispánnal. 46 Volt ennek a közgyűlésnek egy olyan momentuma, amelyet élesen tett szóvá a Somogy c. lap. 47 Néhány, korábban Deák párti személyiség, a tekintélyes Somssich Imre volt képviselőjelölt és Somssich Lőrincz volt másodalispán vezetésével a balpártiakkal szavazott. Ez a fordulat a helyi tünete volt annak - a köztörténetírásból jól ismert - bomlási folyamatnak, amely a Deák Pártban zajlott ekkoriban. A dualizmus kialakulásának jellegzetes belpolitikai fejleményei, mindenekelőtt a közjogi kérdés eluralkodása, a somogyi kormánypárti és ellenzéki személyek egy részét is a kiút keresésére ösztönözte. Egyfelől voltak néhányan, akik meg is fogalmazták, hogy a közélet ezen sajátossága elfordítja a politikai tényezők figyelmét a demokratikus elvek érvényesítésétől, a szociális haladás kérdéseinek megoldásától. 48 Mások, mint a fent említett Somssichok is, egy köztes, a Tisza féle ellenzék álláspontjához közeledő, ám '67-es alapon álló politikai platformhoz kapcsolódva 49 keresték a megoldást a politikai patthelyzet feloldására. Bár erre vonatkozóan csak a kormánypárti lap írásai állnak rendelkezésünkre, azért joggal feltételezhetjük, hogy egyéni megfontolásoknak is szerepe volt a Somogy Vármegyei Független Párt 1872. február 16-án kelt nyilatkozatának megszületésében, ill. a csoport önálló szerveződésében (1 a 19. sz. dok.-ot!). Erre a lépésre már az újabb képviselő-választásokat megelőző politikai küzdelmek jegyében került sor. A még mindig érvényben maradt 50 1848. évi törvény értelmében 3 évenként került sor a képviselőház megújítására. A felsőbb hatóságok a korábbihoz hasonló szellemű rendeletekkel irányították a választások lebonyolítását. A választások tárgyában 1872. április végén tartott rendkívüli megyegyűlésen két alapvető kérdésben éles összecsapás játszódott le a Deák pártiak és az ellenzék között 51 . A rendbontások megelőzősére hivatott intézkedések tervére a teljes ellenzék nemet mondott, így azután előzetes rendőri intézkedések megtétetelére nem jogosították fel a hatóságokat. Ugyanekkor, a választási szervek személyi összetételével elégedetlen ellenzéki tagok kivonultak a megyegyűlésről. A jelöltállítás, a választási küzdelem kérdései a korábbihoz hasonló heves légkörben és módszerekkel zajlottak. A teljes győzelemre törekvő Deák párti protagonisták dolgát azonban két új körülmény kétségtelenül megnehezítette. Egyrészt a köreikből kiszakadt függetlenek különállásának „kezelése" egyáltalán nem
