Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)

Bősze Sándor: Gróf Batthyány Kázmér somodori uradalmának leltára (1849) (Forrásközlés)

GROF BATTHYÁNY KAZMER SOMODORI URADALMÁNAK LELTÁRA (1849) (Forrásközlés) BŐSZE SÁNDOR Batthyányi Kázmér

1

, aki a történelmi család hercegi ágából származott, 1807. június 4-én született Pozsonyban. A gróf ifjúkorát külföldön töltötte. Az osztrák császárvárosban ismerkedett meg - s ez több szempontból is döntő fontosságú volt - 1838-ban a Magyar Tudós Társaság rendes tagjával, Nagy Károllyal.

2 Miután 1839-ben hazatért külföldről, a fiatal arisztokrata rövidesen a reformkori felsőtáblai ellenzék egyik vezéregyénisége lett. Az Országos Védegylet - annak egyik megszervezőjeként - elnöki tisztét 1844-1846 között töltötte be. Batthyány 1840 és 1847 között az első arisztokraták között kötött önkéntes örökváltságról szóló szerződést a birtokain élő jobbágyaival.

3 Ott volt Pozsonyban, 1839-ben, az Ellenzéki Kaszinó megalapításánál is. A szabadságharc alatt előbb - 1848. április 22-től baranyai főispán, majd szeptembertől kormánybiztos lett

4

, utóbb - a következő esztendő februárjában - pedig országos biztossá nevezték ki a Délvidékre. 1848 októberében - s ezt rótták fel egyik legfőbb bűnéül a császáriak - oda bevonulva, biztosította a magyar kormány számára az eszéki várat.

5 Batthyány akkor jutott politikai karrierje csúcsára, amikor 1849. április 16-án Kossuth felkérte a Szemerekormány külügyminiszterévé. 1851-ben in contumaciam

6 halálra ítélték a grófot, aki fiatalon - 1854. július 12-én - hunyt el Párizsban. A Császári és Királyi Haditörvényszék - a 3. Hadsereg-parancsnokság által - 1850. január 1. és 1851. szeptember 22-e között folytatta le vele szemben a felségsértési bűnvádi eljárást. A gróf estében III. Károly 1715. évi I. dekrétumának a felségsértés eseteiről szóló - 7. cikkelyét, pontosabban annak 3. §-át alkalmazták: „Kijelentvén azt, hogy az ilyen felségsértők elfogatása alkalmával ...azok ingó és ingatlan javait az elmarasztaló Ítélet előtt le ne foglalják, s el nem harácsolják, hanem az ilyen javakat előzetesen összeírván, az elharácsolás veszélyének meggátlása végett, a bíróság ítélkezésének czéljára a per végkimeneteléig zár alá vegyék és számadás terhe alatt harmadik kézre adják, vagy az esetek s körülmények különféleségéhez képest, a zár alá vétel elhagyásával is, azokat az elfogottak számára kell kezelni.'''

1 A „...felségsértés bűnébe esett, ezen bűntettért az említett tényállás és törvényes bizonyítékok alapján eljárás alá lett vonva és miután az 1851. március 31-ével lejárt határidőre való tekintet nélkül saját védelmére nem jelent meg, így grófBat-