Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)

Tímár Péter: A Szerdahelyiek Somogy megyei birtokai 2. rész A Gerence-völgy középkori települései

25 A gálosfai határban volt Szentluka falu plébániatemploma. 26 A Bőszénfa mellett volt Szenttamás falu plébániatemploma. 27 DF 285988 (p. 14.) 28 DL 69985, (többszörös átirata DF 285988, ld. Kumorovitz i.m. 57.) az átiratban Apaty és Lak helyett tévesen Apaylak szerepel. 29 A szerdahelyi pálos kolostort megalapító Miklósnak 1 lányáról (Soklósi Miklósné) és 8 fiáról tudunk. 30 DF 285988 31 Pl. Bát és Szerdahely nem képezte soha per tárgyát, amiből arra lehet gondolni, hogy ősi nemzetségi birtokok voltak. 32 Az apátság XI-XII. században elnyert régi Tolna és Somogy megyei birtokai zömének ekkor már nyoma sem volt. 33 Iratanyaga nem maradt fenn, Szepesi Jakab országbíró ítéletlevele említi a per folyamának leírásában a somogyi konvent 1375. jan. 6-án kelt bizonyságlevelét, amely Tamás apát panaszának kivizsgálására királyi parancsra 1374-ben elrendelt inquisitio eredménye volt. 34 Ezután következett Szepesi Jakab országbíró szigorú ítélete 1377. február 28-án, amelyben a két fél okleveleinek mérlegelése alapján úgy ítélt, hogy noha az alperesek a zselici monostor kegyurai, de mivel a monostor birtokjogait az apátság tiltakozását figyelemre nem méltatva, egymás közt felosztották, saját használatukra elfoglalták, s a monostornak nem mint védelmezői, patrónusai, hanem mint kifosztói, elherdálói (raptores) léptek fel, a bírótársakkal az apátságot a birtokaiban megerősítette, a név szerint felsorolt Szerdahelyi nemeseket az erőszakos birtokfoglalásért hatalmaskodás vétségében elmarasztalta és patrónusi jogaiktól megfosztotta őket. A Gyulaiak és Kéméndiek, mivel nem követtek el hatalmaskodást, megmaradhattak a kegyuraság birtokában. 35 Kumorovitz i.m. 58. DL 6372 36 Kumorovitz i.m. 61. DL 69991 37 Erzsébet királyné előtt Miklós mester öt fia és György fia Márton a teljes Gerence-völgyet felosztották egymás között, meghatározva még a telkek számát is. Az osztálylevél 3 példányban is fennmaradt: DL 7128, DL 7129 (1385. jan. 23.) harmadik példánya DL 42314. (1385. febr. 4.) A MNM Törzsanyag Czeglédy-Meskó csal. lt.-ból származó utóbbi oklevél Csúnki Dezső: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában 2. (Bp. 1894.) 696. lapon tévesen szerepel 1375. évszámmal. 1385. február 4-én Mária királyné parancsára is történt egy kisebb birtokosztály. (DL 9376) 38 Kumorovitz i.m. 61. DL 7217 - Kumorovitz, aki az előző jegyzetben említett okleveleket nem ismerte, tanulmánya alapján úgy tűnik, mintha ez a hadi esemény tette volna Mártont a királyi család kegyeltjévé, holott, mint látható, Erzsébet királyné már korábban beleegyezését adta a perrel elvesztett birtokok felosztásához. 39 DL 69994 40 Zsigmondkori oklevéltár II. Összeállította: Mályusz Elemér (Bp. 1956.) 6196. sz. DL 9415 (továbbiakban: ZsO.) 41 Nyitra megyei nemes nevében 1383-ban: Ledegerus de Warad (DL 98174) 42 1298., ld. 19. sz. jegyzet. A Baranya megyei Drávaszerdahely első említése 1177, (Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza 1. Bp. 1966. 392.), a Veszprém megyei Lovászpatona mellett feküdt Szerdahely 1258-ban szerepel először (Györffy uo. 2. 634.), a Krassó megyei Szerdahelynek 1330-ban még működő vásárjáról hallunk (Györffy uo. 3. 495.) 43 Nem árt megismételni, hogy az 1377-es ítélet arról is szólt, hogy összes okleveleikkel el kellett számolniuk. 44 DF 285988 (p. 14.) 45 DL 6372, hangsúlyozzuk, hogy az idézett oklevelekből ezeknek a plébániai templomoknak nem egyházi központ jellege cseng ki, hanem a települések központi jellege, ahol a templomok álltak. 46 Újkori anyaguk főleg e két család levéltárában található, bennük bőséges, még feltáratlan helynévi és feldolgozásunk szempontjából fontosnak tartható topográfiai anyaggal.