Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)

Tímár Péter: A Szerdahelyiek Somogy megyei birtokai 2. rész A Gerence-völgy középkori települései

A Danes Pál családja és Dersfy Miklós valamint Bornemissza János közötti peres huzavonában Surján következetesen pusztaként szerepel, nevét a sorozatos átmásolások során változatos formában írták Kelencs pusztával együtt.

889 1 51 1 után nincs nyoma, XIX. századi térképeken Sántos mai határának délkeleti sarkában, Fürtelekkel szemben a Surján-patak jobb partján Surján rét feliratot találunk.

890 Összefoglalás A mai Surján-patak völgyében a középkorban 61 kisebb-nagyobb telep és faluszerű település létezett a Szerdahelyi család birtokában. Ezek sokszor igen közel voltak egymáshoz, alig néhány száz méter távolságra. Biztosan Árpád-kori falu a patak torkolati vidékén és Kaposgyarmat területén állt és igen korainak kellett lennie magának Szerdahelynek is. Bőszénfa és Gálosfa környéke teljes egészében a XIII. század második felére tehető időben települt meg, ami feltételezésünk szerint Óvári Konrád tevékenységének köszönhető. A két Tótfalu és Tótváros egy másik telepítési hullám eredménye, amely a birtokos család szlavóniai jelenlétének köszönhetően folyamatosnak mondható a XV. század végéig. A települések egy része csupán 1-2 telekből állott, ezek zöme a XV. század közepére elpusztult. A patak partján feküdt településekből egy sem maradt meg. Ezek területe ahhoz a faluhoz került, amelynek lakosai használták földjét, vagy másképpen szólva, amelyikbe beköltöztek, ha életben maradtak. A mellékvizek forrásvidékén található települések zöme megérte a törökkort. A ma létező hét falu is ezek közé tartozik, és csak az újkorban nyúlt lentebb a Gerence és a mellette létesített közlekedési útvonal közelébe. A hat plébániatemplom közül négy védőszentjének nevét felvette a falu is, ezek nem lehetnek régebbiek a XIII. század második felénél, azaz építésüket a nagy telepítésekkel hozhatjuk kapcsolatba. A szerdahelyi plébániatemplom - kis méretei alapján - valószínűleg kora Árpád-kori volt. A szentbalázsi templom ma is áll, a többiből jelentős felmenő falak maradtak, a szerdahelyi maradványait a XX. századi útépítéskor hordták el.

891 Az Árpád-korban a Zselic erdőségeiben, vagy inkább csak a peremén, kiterjedt állattartás folyt. Az erdők térképe a mai napig jól körvonalazza a középkori települések határait. Az erdőirtás lendítette a malomipart és teret adott a földművelésnek. Mindkettőnek kedvezett a XIII-XV. századi csapadékos időjárás. A malmok egy része a XVIII. századig állt. Várbirtok a Gerence-völgyben a torkolatvidéket kivéve nem volt. A hét falu és a területén állott egykori települések középkori története az egyházi és a világi hatalom közötti ellentétről, az utóbbi fokozatos térnyeréséről, perekről és küzdelmekről szól.