Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 29. (Kaposvár, 1998)

Csóti Csaba: A dél-somogyi területek szerb megszállása

a szerb kormány által kiutalt tanítói fizetések ki nem adott vagy levont része, az illetékes szerb hatóságok zsebébe vándorolt. A Jugoszláv állam Újvidéken székelő ügyosztálya elrendelte, hogy mindazok a tanerők akik a szerb-horvát nyelvet nem bírják, kötelesek azt 3 éven belől megtanulni, s abból az állami tanítóképző valamelyikében vizsgát tenni, bár [a] 25 éve szolgálókra ez a rendelkezés nem terjedt ki.

A szerbek a megszállás ideje alatt iskolai általános népszámlálást végeztek s ott a nemzetiség meghatározásánál nagy önkényességgel jártak el.79 Akinek a neve szláv vagy német hangzású volt, ha azon nyelveken egy szót nem tudott is, szláv- nak vagy németnek írták be. Az iskolás gyermekeket ha a demarkácionális vonalon túl estek, [sic!] bármily közel is voltak valamely iskolához, nem engedték át. Ha elmentek, elverték vagy kifosztották őket. A jugoszláv, voltaképpen szerb megszállás alatt (mert Jugoszláviában is e címen szerepel) a kormányrendelkezések kapko- dóak voltak. Kiadták azokat a fontosabbakat fenyegetés kíséretében, személyesen is megmagyarázták, végrehajtásukkal azonban továbbra sem törődtek, a túlnyomó része végrehajtatatlanul is maradt. Ahol a tisztviselők fizetéséről volt szó ott ők maguk készakarva nem hajtották végre a rendeleteket. Az iskolaügyi dolgok keresztülvitelében is általában a legnagyobb lazaság volt. Épp ezért a tanítóság a rendelkezéseket nem is vette komolyan. Az érkezett rendeleteket többen széjjeltépték. A szerb tanfelügyelő a megszállás alatt csak a szigetvári, a barcsi és a csertői iskolákat látogatta meg. A polg[ári] iskola felügyelőije] egy ízben tett hivatalos látogatást. Ahol volt is látogatás, az eredménytelenség miatt intézkedéseket nem tettek, az iskoláztatásban pusztán politikai érdekeket kerestek. A kulturális része mellékes volt. Az elemi iskolákat általában eléggé megkímélték a katonai s csendőri beszállásoktól. Csak 3^1 iskolát foglaltak le, de ezeket sem állandóan.

Az iskolákban is csak itt-ott tettek kárt. Legnagyobb pusztítást a szigetvári elfemi] iskola földszinti tantermeiben s a polg[ári] leányiskolában tettek. Ez utóbbit 1919. év tavaszán egészen lefoglalták. Ez azután nagy orgiák színhelyévé vált. A bácskai származású szerb katonák a feltört présházakból hordószámra ide szállított bortól állandóan részegek voltak. Minden rombolható tárgyat, függönyöket, ajtókilincseket, a kályhákat leszedtek, összetörtek. Valóságos zsiványtanya volt. Itt osztoztak a rablott holmin.

A tanítóság, a polg[ári] iskolai tanárok a jugoszláv megszállás alatt, 1-2 megtévedtet kivéve, általában nemcsak kifogástalanul, hanem elismerésre méltóan, hazafiasán viselkedtek. Az idegen hatalom követeléseinek teljesítése elől kitértek s amennyire a nagy terrorral fellépő hatóságokkal szemben nagyobb veszély nélkül tehették, ellentmondtak. Az iskoláknak a szerb tanügyi vonatkozásban való átszervezése a tanítók, tanárok magatartásán teljesen csődöt mondott. A tanítási nyelv a horvát s német ajkú községekben is teljesen magyar maradt. A szerb történetet, földrajzot s alkotmánytant nem tanították. Itt-ott kóstolóul némely tanító a szerb történelmet érintette, hogy baja ne legyen, de rendszeres tanításról szó sem lehetett. Az iskolai rendtartási nyomtatványok mindenütt magyarul veztettek, a szerb tankönyveket az iskolákba nem vezették be. Általában mindenütt a magyar állami községi és felekezeti tantervek szerint magyarul, magyar tankönyvekből tanítottak. A

134