Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 29. (Kaposvár, 1998)

Füzes Miklós: A magyar nemzet sérelmei. Egy elfelejtett röpirat a reformkori Magyarországról (Forrásközlés)

jelesbb elméjüeket körülvéteti. Vágynak azonban a Magyaroknak mégis nagy Embereik, kik a nemzetet enyészéstől megmentik; igy az 1830-ki Országgyűlésen a Szalay Alispány, Deák Antal ezen jeles magyar Cátó megvetette az ajánlott Királyi Tanátsosi Rangot, azt el nem fogadta, melyért a Fejedelem haragját magára is vonta - De bár több példák lennének illyenek, melyek az Austriai Kormányt nagyobb rettegéssel töltének el, mint az ország gyűlése, a Vármegyék, bármely erősek felírásaik, melyek még kevés elhatározottságra mutatnak.

Hivatalok és Czimerek osztogatásából esztendőnként 500 ezer Fkát nyer a Kormány Magyarországból, ide nem számítván a mellékes ajándékokat, mellyeket egy Gróf Vay, Gyurki s.a.t. a német ministerek megvesztegetésére a nemzet kincséből, a hazából kifecsérelnek.

De még mélyebben hat a méreg a Magyarok szivében azáltal, hogy minden Királyi kinevezéstől függő tisztviselők hivataloknál fogva már köteleztetnek az udvar czéljait elősegélleni.- Ez egy második Hadi sereg, mely naponként ostromolja a nemzetet, a Vármegyék Fő Ispánjai, a Cancellária, Consilium, a Kamara, Hét személyes és Királyi Táblák, az egész Papi Rend, mindezekben egy egy Political tisztet láthatni, ‘s egy alattomos árulót.

Fájdalom! hogy a Vármegyék A1 Ispánjai is ez Cathegoriaba soroznak, holott hivatalaikat a közbizodalomból és szabad választástól nyerik, melyei azonban gyalázatosán visszaélnek. Ez a’ magos hivatal volna még az, melyet a Magyar szabadság és Constitutionalis függetlenség védbástyájának lehetne nevezni. Melly különböző érzéssel volna talán a Kormány, ha a megyékben uralkodó közvélemény a közhatározások elnyomása, a levelezések elsikkasztása, de leginkább a közakaratnak Elölülői erőszakoskodások által való lefojtásával el nem nyomattatna. Mindezek azonban igy történnek, bár nem mindenütt csupán azért, hogy az A1 Ispányok nem értvén Hivatalok méltóságát, egy hiú czimmel, mely csak a közbizodalmát veszteti el velek - és méltán - igyekeznek felcserélni, vagy vállok azt ékesíteni. Ez az oka, hogy többnyire az Firjfiu, kit a közbizodalom szárnyai emeltek az Elölüllői nagy pólczra, alig 3 évek után útálattal, megvetéssel, szemrehányásokkal hányát homlok taszittatnak le arról. Követnék bár ezek a Magyar Cátó példáját! közsajnoskodás, könnyes bucsuvételek követnék tisztelt pályájok végén, ‘s neveiket a haza áldással emlegetné ahelyett, hogy most csaknem minden Vármegyék miután hivatalok kezdetétől fogva vélle örökös hadban állottak, örvendve bocsátják el. Ide tartoznak a Királyi Városok Tisztviselői, ezek testestől, lelkestől “Peculium Reegium” miképp ballagnak ezek a Hazaárulás gyönyörű pályáján, mint a Kápók a Vadászkürt után, szóljanak az Ország Gyűlései, szóljanak a Megyék, mellyek véllek küzdének. - De bocsánat egy két lelkes városnak.

Következik már a Fekete Legio, a Papság, mely a Magyar Nemzetiségnek veszedelmesebb a fentebb említetteknél. Fekete ruhába gyászolja ez a nemzetet, melyet megölni törekszik. - Ezeknek a Papoknak sem gyermekeik, sem háznépeik nincsenek, melyek a Társasághoz lekötnék, csak a jelenvalőról gondoskodnak, ‘s nyilvános ellenkezésbe vannak a Krisztus ama tanításával: “Regnum meum non est

85