Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 29. (Kaposvár, 1998)

Füzes Miklós: A magyar nemzet sérelmei. Egy elfelejtett röpirat a reformkori Magyarországról (Forrásközlés)

minden eleiről származott Javai, mellyek keresmények, azok eránt rendelést tehetvén, a Koronára szállanak anélkül, hogy arról szabad legyen rendelést tenni. Felette hibás a Törvény, de ha mégis a Törvény bétöltetnék, nem volna káros annyira. A Leány ág tsak a javítások árát kapja, és még valamit. így az ország minden száz esztendőben egyszer száll a Koronára, és így már hétszer adatott el. Azonban a Magyar Törvények azt rendelik, hogy az illyen javak az érdemeket tett Hazafiaknak ingyen jutalomul ajándékoztassanak, egy olly szép rendelés, melynek párja Európában sehol sints, mert így sehol sem jutalmazzák az érdemet. De mi történik azokkal? Az ország törvényei megtartására megeskütt Király magának tartja meg azokat, vagy pénzért adja el a ‘Sidoknak, ‘s idegeneknek, a mostani fejedelem életében csak két példa van arra, hogy azokból ingyen adatott valakinek u. m: Metternich, ‘s Swarzenberg herczegéknek, tudni való azonban, hogy Herczeg Metternich naponként annyi pénzt vehet a pénztárból, amennyi tetszik, minden leghívebb számadás terhe nélkül.

Ezek a Kamara Jószágok törvénytelen elidegenítései nem csak Finantialis tekintetben vágynak a nemzet kárára, hanem ezenfelül a nemességet is becstelení- tik, és bé motskolják az egész nemzetet: mivel az ország Törvényei szerint a ‘Sidok fekvő Javakat nem bírhatván, ki vevén némely Királyi Városokban, a Falukon Földes Urak megegyezése nélkül, az ő vagyonok nagyobb része tőkepénzből állanak, mellyek a készpénz nagy szűkibe hasznosok lehetnek az országnak, de ők ezeknél fogva gyermek koroktól fogva tanulván a csalást, csaknem minden pénzt magokhoz húznak, ‘s mindenütt összeköttetésben teszik magokat a nagy urakkal, kik a Külföldi fényűzésbe merülve, örökös pénzszükibe vágynak, ezek úgy festik osztán a jólelkü monarcha előtt a ‘Sidokat, mint a status hasznos tagjait, hisz mihelyt, valamely ‘Sido megkeresztelkedik, ‘s a Keresztség külső formáit felveszi, azt nemessé teszi, pénzért jobbágyokai gazdagítja, igy jutnak azon szép javak olyanok kezébe, kik egy érdemet nem tesznek a Haza előtt, mint azt hogy nyereségüket a Financz Ministerrel megosztják. Fájdalom! hogy ezen minister, és magyar Nádasdy Gróf! Dátumokat lehet mutatni mellyek bizonyítják azt, mennyire visszaél ez a minister a Fejedelem bizodalmával, midőn a Kikeresztelt ‘Sidokkal együtt értve, a Statust mesterségesen lopja és csalja. A Fináncz Minister testvérje, a Váczi Püspök egy az utolsó szükséggel kínlódó Jobbágyai úri adózásaik kegyetlen beszedője. Ez a napvilágtól őrzi pénzét, ‘s temérdek jövedelmei mellett; olly jó gazda, hogy éjjel lóhátra ülvén maga hajtja bé Jobbágyai lovait, mellyek setétben a vetésre tévedtek el.

A magyar Rendek kik ugyan azzal sem sokat gondolnak ha a Financz Minister magát nadrágáig egyenlővé teszi is a ‘Sidokkal (:tudva van hogy Nádasdi bársony nadrágban szokott járni:) de azonban igasságos panasz terjeszteték elő azéránt, hogy ők a ‘Sidok megnemesítése által meggyaláztatnak, midőn a Magyar Nemesség csak érdemes Hazafiakat illethet, de mire a volt a felelet; a Felség Jussaiba nem szabad avatkozni.- Valóban igen lelkes felelet, mellyre egy követ (:Ragályi:) igen jól jegyezte meg; ő Felsége nem csak Magyar hanem Jerusalemi Király is, hogy tehát hív alattvalóit, kik ‘Sidó Országból valók megjutalmazza, kegyelmét Magyarországon osztogatja nékik, hogy azáltal Jerusalemhez való Jussait kétségkívüliebbé tegye.

80