Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 29. (Kaposvár, 1998)

T. Mérey Klára: Nagycsepely története a török uralom alóli felszabadulástól 1914-ig a gazdaságtörténeti források tükrében

konkrétan mi is okozta a lakosság számának csökkenését. Tudjuk, a XIX. században még nem voltak komoly járványok, de volt önpusztító egyke, továbbá kivándorlás és elköltözés is. A Horvátország és Szlavónia felé útlevelet kérők között ott találjuk Nagycsepely két szomszédját Kötcse és Karád lakóit, ahonnan földműves és napszámos családok települtek át a század végén a Dráván túlra.60 Vajon nem követték-e őket a szomszédok? Köztudott, hogy ez időben - különösen a gazdasági cselédek - olykor útlevél nélkül is felkerekedtek.

A számokból és a részleteket oly hűségesen megőrző különböző forrásokból kirakható községtörténeti kép korántsem éles, a falu életének mindennapjai és ünnepnapjai ismeretlenek. Valami keveset azonban elárulnak a statisztikák. Az tudniillik, hogy 1900-ban és 1910-ben is a lakosság nagy többsége magyar volt, de már ekkor megjelenik 20 főnyi egyéb kategóriába sorolt személy. Ebbe a rubrikába általában a nem a románul beszélő cigányokat szokták feltüntetni. A vallás szerinti megoszlás következőképpen alakult: 1910-ben 185 római katolikus, 757 kálvinista, 17 luteránus és 7 izraelita élt Nagycsepelyen. A vallási megoszlás tehát alapvetően és hosszú távon nem sokat változott ebben a községben.

Fontos azt is tudnunk, hogy az össznépesség 77 %-a tudott írni és olvasni. Ebben az időben ez igen jó arány és egyben dokumentálja a falu megfelelő, színvonalasnak tekinthető iskolaviszonyait is.61

S milyenek voltak ekkor a házak a faluban? 1910-ben 204 házat jegyeztek fel, amelyek közül mindössze 23 készült kőből vagy téglából. További 39 épületnek kő vagy tégla alapzata volt, de a nagy többség, 142 csupán vályogból vagy sárból készült, a régi építési technika szerint. Valamivel modernebbek voltak a tető- szerkezetek, „köszönhetően” a gyakori tűzeseteknek. A házak közül 66 rendelkezett cserép- vagy palatetővel, egyet zsindelytető fedett, a többinek pedig nádfedele volt.“

Az idő távlatában megrajzolt falukép kontúrjai elmosódottak, ezeket a visszaemlékezésekkel kell megélesíteni. A falu népe magában hordja a múltat, az apák, a nagyapák és ősök emlékei, visszamaradt szavai, cselekedetük emléke táplálja azt. Az utód testének sejtjeiben viszi tovább ősei örömeit és bánatát.

A mai Nagycsepely egyike azoknak a somogyi falvaknak, amelynek lakói tovább tudtak munkálkodni az őseik által felépitett falu határai között, ahol az idő malmai sok visszáságot megőröltek ugyan, de teremtek is, helyettük, új és új problémák, amelyek megoldása mindig teljes embereket és összetartó, munkálkodó közösséget kíván.

63