Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 29. (Kaposvár, 1998)
T. Mérey Klára: Nagycsepely története a török uralom alóli felszabadulástól 1914-ig a gazdaságtörténeti források tükrében
Ez minden jobbágyra vonatkozott, csak együttesen kellett a négy egész jobbágytelket számítani. A kilenced a föld minden terméséből, a tizedet pedig borból, búzából, rozsból, árpából, zabból, kölesből és bárányokból kellett adni. Gidából és méhből mind a kilencedet, mind a tizedet be kellett szolgáltatni, „el maradván a Lenbül, Kenderből, Kukoriczábul, Hajdinábul, Káposztábul járandó és eddig szokásban nem volt tized.” A megfelelő részt a vajból, a csibéből és a tojásból is át kellett adnia a jobbágynak. A „karácsonyi fát” - urbárium szerint - minden gazda megvágni és behordani köteles. A jobbágyság helyzetének romlását mutatja, hogy a kocsmát egész évben, a mészárszéket pedig fél évig csak az uraság bírja egyedül. A szerződés hetedik pontja igen érdekes. Ebben a község elismeri a püspök „kegyelmét”: azt tudniillik, hogy a robotos napszámokat „tíz pénzivel” megválthatják, a csibének, a kappannak, a tojásnak a felét, valamint a 30 ház után járó borjú beadását elengedte. Mindezekért a község „tulajdon jószántábul elsőbben is az egész község a Dézsmák Roboton kívül való behordására kötelezte, ezután minden egész helyes gazda négy napi munkát ajánlott, melynek felét gyalog, felét pedig marhával fogja szolgálni olyformán, hogy a marhával való szolgálatot 2 gyalogszámban szolgáltassák, mely szolgálattal fél- és fertály (negyed) helyessek is igaz proportio szerint (arányosan) kötelessek lesznek.” Ha pedig erre nem lenne szükség, akkor ezt készpénzzel megváltják vagy a következő évben leszolgálják. A következő pont a makktermésről intézkedett. Ha a makktermés Szent Márton napig - november 11-ig - tart, akkor minden „öreg sertés” után 10 „pénzt”, ha karácsonyig, akkor 20 pénzt fizetnek a jobbágyok. A „tavaszi hagyástul mind a két féle esetben a föllebb kitett summa felére értetődvén” - hangzik a szerződés szövege. A többire pedig fennmaradt az uraság rendelkezési joga (autoritása). Érdekes pontja a szerződésnek az, amelyik a „kazányosok”-kal foglalkozik. Azok „akár a Helységé legyenek, akár külön gazdáké”, az urbáriális teher alatt maradnak továbbra is. Mivel a szerződés keltekor az esztendő nagyobb része már eltelt, ezért ez a kontraktus csak a következő Szent Mihály naptól kezdődik. Erre az esztendőre a jobbágyok a megye bírója előtt tartoznak a hátralévő napszámokat (napját 10 pénzével) kifizetni. De ha a jobbágy többet robotolt volna, mint amire az úrbéri tabella szerint köteles, akkor az uraságnak kell a napszámokat 10 pénzével kifizetni. Az utolsó, all. pontban a jobbágyok kötelezik magukat arra, hogy a szerződés cikkelyeihez alkalmazkodnak. Ez a contractus Karádon 1768. augusztus 27-én kelt, s a veszprémi püspök részéről Franciscus Ányos de Fájsz, mint meghatalmazott írta alá. Csepely öreg bírája, Tóth György „kezének keresztvonásával” jelölte a nevét. Aláírta ilyen módon azonban nemcsak ő, hanem 7 megnevezett személy „és egész község.” Hitelesítette a megye részéről Gaál Antal főszolgabíró és Németh István, a megye esküdt- je. A szerződést a megye nagygyűlése 1768. december 9-én hagyta jóvá.10 46
