Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 29. (Kaposvár, 1998)
T. Mérey Klára: Nagycsepely története a török uralom alóli felszabadulástól 1914-ig a gazdaságtörténeti források tükrében
1751-ben 6 jobbágygazdát és 28 házas zsellért jegyeztek fel e falu lakóiként. 1767- ben már 64 főre nőtt a jobbágygazdák száma és 26 házas, továbbá 2 házatlan zsellér került fel az úrbéri tabellába, az adózó lakósok „nyilvántartásába.” Ehhez azt is tudnunk kell, hogy a magyarlakta és ezért magyar nyelvű urbáriummal rendelkező „Csepely nevű helységben” egy úrbéri telkehez 24 magyar hold szántóföld és 12 „szekérre való rét” tartozott, amelyet egy évben egyszer kaszáltak. Természetesen a fél-, negyed vagy nyolcad telekkel bíró jobbágyok arányosan kevesebb földdel rendelkeztek. Mivel Somogy megyében az első osztályú határban egy egész telekhez 22 hold szántóföld és 8 kaszás rét tartozott, ezért Csepelyt a másodosztályú határok közé sorolták.9 Az urbárium tartalmazza a jobbágyi „haszonvételeket” is. Ezek egyik legfontosabbika, hogy a községnek Szent Mihály naptól, szeptember 29-től Szent György napig, április 24-ig, tehát az őszi-téli időszakban szabad volt bort árulniuk a kocsmában. Az urbárium szolgálatról intézkedő részében viszont - ellentétben a kilenc kérdőpontra adott válaszaikkal - szerepel a robot, amelyet a gazdáknak két marhával, a maga szekerével, szántáskor pedig - az „eddig volt szokás szerint” - négy marhával a maga ekéjével és boronájával kellett teljesítenie a földesúri földeken. A kaszálás, aratás vagy a szüret idején a kézi, vagyis állat nélkül teljesített ingyen munka és a „marhás szolgálat” megkétszerezhető, vagyis heti két nap kézi és egy napi igás szolgálat helyett 4 napi gyalogos és 2 napi igás szolgálatot is megkívánhatott a földesúr, akinek ugyanis jogában állt azt elrendelni. Igaz, azt bele kellett számítania az egész évben megkívánható 104 gyalog-, avagy 52 napi igával teljesített szolgálatba. A téli hónapokban a fagyos föld miatt a jobbágy a maga földjén sem dolgozhatott. Amikor viszont érett a termés, roppant kárt szenvedhetett, mert a robot miatt nem tudott időben betakarítani, vagy nem végezhette el a szántást és a vetést. Mindezeket az urbárium nyomtatott szövegében kézzel jelölték be, ami azt mutatja, hogy Csepely jobbágyai végül is a Mária Terézia által elrendeltek alapján adóztak a földesúrnak. Mindez nem tetszett a régi szabadsághoz szokott csepelyieknek, akik új szerződésért folyamodtak a földesúrhoz. Ennek eredményeként 1768. augusztus 7-én Karádon új kontraktus született, amelyet a csepelyiek Koller Ignác veszprémi püspöktől kértek, hivatkozván „régi állapotukra.” Érdemes felidéznünk e szerződés szövegét, mert az mutatja meg pontosan azokat a terheket, amelyeket akkoriban Csepely falu lakosainak viselnie kellett. Az okmány első pontja kikötötte, hogy minden házzal bíró gazda és zsellér évente egy forint füstpénzt fizet; az egyik felét Szent György, a másik felét pedig Szent Mihály napon. A püspök mérnöki felmérés nélkül a gazdák kezén hagyja a földeket, réteket, irtásokat, fenntartván magának a jogot, hogy később felméresse azokat. Minden gyalognapszámot „10 pénzivei” (10 dénárral) - a község, két részletben fizetve ki azt (a fent megjelölt „fizetési napokon”) - fogja megváltani. A „hosszú fórt”, vagyis a hosszú fuvart az urbárium szerint kellett szolgálni, ami előírta azt, hogy négy egész telkes jobbágynak minden évben egyszer két napi járóföldig terjedő szállítást kellett a földesúrnak végeznie négy marhás szekérrel. 45
