Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 29. (Kaposvár, 1998)
T. Mérey Klára: Nagycsepely története a török uralom alóli felszabadulástól 1914-ig a gazdaságtörténeti források tükrében
NAGYCSEPELY TÖRTÉNETE A TÖRÖK URALOM ALÓLI FELSZABADULÁSTÓL 1914-IG A GAZDASÁGTÖRTÉNETI FORRÁSOK TÜKRÉBEN Reőthy Ferenc emlékére T. MÉREY KLÁRA Nagycsepelynek, vagyis a hajdani Csepelynek helyét a XVIII. század végén készült térképen keresve, azt Csepel formában Telekitől délre találjuk egy olyan út mellett, amely a Balatonhoz vezetett. Erdők veszik körül, de közvetlenül a falu mellett már kiirtott - szántóföld és rét - terület van, melynek közepén helyezkedik el a község.1 A falu 1699-ben, tehát már a török alóli felszabadulás után, a megyei adóösszeírások szerint jelentékeny településnek mutatkozik: a 35 jobbágygazda és a négy házatlan zsellér mellett egy iparos is szerepel az adózók listáján. Az állatok közül a vonós állományt összesen 173 szarvasmarha és ló képviselte. Ezeken túl 160 darab sertést, 45 juhot és kecskét jegyeztek fel az adóösszeírók. Ugyanekkor 320 köböl (1 köböl akkor 1200 négyszögölnyi ún. magyar holdat jelentett) szántóföld, 13 kaszás rét (1 kaszás rét vagy 1 szekérre való széna 800-1000 négyszögöl területet jelentett akkor) és 77 kapás szőlő (1 kapás akkora terület volt, amelyet egy nap alatt meg lehetett kapálni, ez ismét csak a talaj minőségétől függően 94-200 négyszögöl körüli terület) volt akkor Csepely falu határában.2 Úgy tűnik, ez a falu is nagyon sokat vesztett a háborús időszakokban, mivel az átvonuló seregek, a prédát kereső zsoldosok, majd a Rákóczi-szabadságharc és a pusztító pestis mindenütt megritkította a népességet és annak anyagi javait. Az 1715-ben készült hivatalos összeírás szerint Csepely faluban 13 jobbágy, egy zsellér és egy „egyéb” adózó lakott, vagyis összesen 15 adófizető családfőt találtak a falu területén. Ezek mindannyian magyarok voltak. Anyagi javaik ugyancsak megfogyatkoztak, mert az összeírás szerint mindössze 15 köböl szántóföld, 1 köböl irtványföld, vagyis erdőírtással nyert terület és 15 kaszás rét volt a jobbágyok használatában. A jobbágygazdákra tehát fejenként alig valamivel több mint egy hold szántóföld és rét esett. Az irtványföld már azt is jelzi, hogy a lakosok nehéz erdőirtási munkával jutottak megművelhető területhez. Az összeírok feljegyeztek szőlőbirtokokat is, az előző 77 kapásnak alig egyharmadát: 22 és fél kapás szőlőterületet. A szőlőt, bár ez teljesen földesúri birtok volt,000 a zsellérek is használhatták. Mivel ezt nagyon nehezen lehetett művelni, a rajta levő adóteher is kisebb volt mint a szántóterületeké: rendszerint a termés egy részét (többnyire tizedét) kellett hegyvámként a földesúmak „fizetni”. Nemesi birtokként a közteher alól mentes föld volt. 41
