Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 29. (Kaposvár, 1998)

Bertalan Péter: A Kádár-rendszer egyházpolitikája Somogy megyében a levéltári források tükrében (1957-1959)

reakciós, a passzív kiváró és a lojális papok csoportjával. Amíg felső és közép szinten kell a hatalomnak politizálni, addig aránylag könnyű a dolga, hiszen az „ellenállókat” el lehet távolítani, hallgattatni és az egyházak megosztottságát kihasználva a konszenzusra hajlandó papokat állítani a helyükre. A napi politika azonban még mindig a „tömegek megnyeréséért” folyik. Ez más terep, a politikai szereplők száma sokkal több lesz, s így a módszerek, az eszközök sokkal színesebb kifinomultabb fegyvertárát kell bevetni, s ugyanakkor a terepet is alaposan fel kell mérni.

Az egyházak befolyása elleni küzdelem legfontosabb területe az ifjúság. Itt számításba kell venni a családot is, a hagyományokat, szokásokat, az adott település demográfiai viszonyait. A hitoktatás, a hittan beíratás a kádári egyházpolitika központi kérdése volt hosszú ideig. A helyi politika legfontosabb feladata az volt, hogy a központi irányítás törekvéseit ezen a területen segítse a leghatékonyabban. Itt egyszerre kellett számolni a családdal, a pedagógusokkal és a papsággal. A helyi politika ezt sajátos módon oldja meg, nem differenciál, hanem a klerikális reakció munkájáról” beszél: „az ellenforradalmi események során a klerikális reakció megyénk területén aktívan tevékenykedett. Tevékenysége november 4-e után sem hagyott alább, csak módszereiken változtattak. Ma nem annyira nyilvános prédikációkban, hanem embereiken keresztül végzik uszító munkáikat. Tevékenységük jelentős részét most az ifjúság között végzik, különösen az iskolákban. Az MSZMP Járási Intéző Bizottságok szerint különösen a hittan beíratások terén fejtenek ki komoly tevékenységet. A csurgói járásban pl. január 21-én már az iskolákban a gyerekekkel beszélték meg, ki akar hittanra járni. E kérdésben a pedagógusok egy része is jelentős segítséget nyújt számukra. De ez általános tapasztalat a megyében, mert a többi járásban is ez a helyzet. A gyerekek között azt a módszert alkalmazzák, hogy a hittanra járókat szembeállítják azzal a kevés gyerekkel, aki nem iratkozott be hittanra, és ezzel megfélemlítik ezeket a gyerekeket. Az iskolák nagy részébe visszakerült a feszület és a kereszt a tantermekbe. Taranyban azzal a pedagógussal rakatták vissza a feszületet, aki az iskolák államosítása során leszedte. Kutason a római katolikus pap annyi keresztet ajándékozott a nemzeti tanácsnak, ahány tanterem van a községi iskolában. ...A járási intéző bizottságok a pedagógusok körében igyekeznek rendet teremteni, illetve befolyást szerezni, hogy gátat vessenek a klérus munkájának az iskolákban. A csurgói járásban összehívták az igazgatókat, hogy tisztázzák velük az MSZMP állásfoglalását a pedagógus kérdésben. Ezt tervezik több járásban is. Megyei szinten ez az értekezlet meg lett tartva a megye középiskolai igazgatóival.”9

Az 1956-os forradalom katonai veresége nem jelentette, hogy a közgondolkodást, a közvéleményt sikerül azonnal a kívánt mederbe visszaterelni, különösen nem 1957 januárjában. Ehhez idő kell. Érthető tehát, hogy 1956 októbere után még számolni kell azzal a tehetetlenségi nyomatékkai, amely még 1957 első hónapjaiban is befolyásolni fogja a közgondolkodást, a közérzetet. Természetes, hogy az egyházak is igyekeznek felhasználni befolyásuk növelésére ezt a légkört. Az iskolai hittanoktatás ezért vált elsőrendűen fontos kérdéssé. A hittanra beíratottak szá234