Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 29. (Kaposvár, 1998)
Szita László: A Somogy megyei horvát nemzetiség iskola- és művelődésügye a két világháború közti időszakban
jegyeztem meg, hogy az Európa térképe teljesen rongyos és használhatatlan, amire vonatkozóan a képviselőtestület semmiféle megállapítást nem tett. Budapest, 1937. február 9. Mély tisztelettel alázatos szolgája Mattai Imre s. k. miniszterelnökségi szakreferens Forrás: MOL K-28-157-1938-15657. (Eredeti tisztát) 6. Kimutatás a Somogy megyében fekvő horvátajkú községek elemi népiskoláinak 1937. évi „benépesítéséről” Iskola helye A beírt tanulók száma Magyar Német Horvát Egyéb (cigány) Megjegyzés Felsőszentmárton 252 5239 8 Cigányok nem járnak iskolába Lakócsa 139 54 1 71 13 Erdőben élnek, nem járnak iskolába Potony 79 2059Erdőben élnek, nem járnak iskolába Szentborbás 50 143 6 Csak cigány nyelvet beszélik nem járnak iskolába Drávasztára 121 3190 11 Csak cigány nyelvet beszélik nem járnak iskolába Tótújfalu 83 1469Magyarul gyengén Drávakeresztúr 43 458Magyarok is tudnak horvátul Forrás: SML Somogy vármegye tanfelügyelőjének iratai 48/5/1938. 7 Mattai (Moravecz) Imre miniszterelnöki szakreferens jelentése Somogy megye horvátok lakta településeinek helyzetéről (1938) Somogy vármegye délszlávok lakta települései a következők: Tarany (vendusok), Bolhó, Potony, Tótújfalu, Lakócsa, Szentborbás, Felsőszentmárton, Drávakeresztúr az ún. drávamelléki horvát etnikumhoz tartozónak mondják... Somogy vármegye horvátajkú lakossága jórészt a Dráva mentén a barcsi és a szigetvári járásokban lakik, míg a taranyi vendek, akiket a vendvidékről telepítettek ide, távol fajtestvéreiktől, mintegy kis sziget, a nagyatádi járásban élnek. 169
