Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 29. (Kaposvár, 1998)

Szita László: A Somogy megyei horvát nemzetiség iskola- és művelődésügye a két világháború közti időszakban

zött sincsen nagyobb eltérés. A természeti adottságok, a morfológiai viszonyok (ártéri gazdálkodás, gyenge talaj adottságok, áradások stb.) nagyjából azonos feltételeket biztosítottak, s inkább a gazdasági együttműködés felé szorították a horvát és magyar településeket.22

Az első világháború utáni helyzet, a szerb hegemonisztikus törekvések megnyilvánulásai az SHS királyságban, kiábrándították azokat a horvátokat is, akik a nagy délszláv összefogásban reménykedtek. Az itteni horvát értelmiség aggódva figyelte a jugoszláv királyságban jelentkező horvátellenes megnyilatkozásokat. A jugoszláviai belviszonyok emlékeztették a magyarországi horvátokat a szerb megszállás alatti (1918-1921) politikai elnyomásra, atrocitásokra, amikor is a megszálló szerb szoldateszka nem tett különbséget a Dráva menti horvát és magyar falvak népei között, ha rekvirálni, közmunkára vezényelni stb. kellett.23 E negatívumok a Dráva menti települések horvát falusi értelmiségét (papság, tanítóság, uradalmi tisztek, állami- és közintézmények, vízügy, posta stb. alkalmazottjai) szembe állították az „anyaországiban tapasztalható politikával. A harmincas években a szlavóniai térségben maradt földjeik megművelése terén, s jogi ügyeikben ért súlyos sérelmeik miatt, kifejezetten erősödő Horvátország-ellenes megnyilatkozások történtek a magyarországi határmenti horvátság részéről

Az itt élő horvátság attitűdje ezért inkább közelített a magyar egyházi, kultúrpolitikai vonalhoz. A referensek jelentései valószínűleg optimistábbak a valóságnál, így a somogyi régió megítélésében is érzékelhetjük elfogultságukat, abban azonban Margitai Józsefnek volt igaza, amikor a miniszterelnöknek felterjesztésében azt hangsúlyozta, hogy „...nem kevés a horvát és magyar falvak között sem a népi szinten jelentkező pozitív kapcsolat és közös munka...-”24

Ez az együttműködés a templomépítésben, az iskolaépítésben, illetve tataro- zási munkákban, különösen pedig a partvédelmi munkák együttes elvégzésében, a közös népünnepélyek és a iskolai ünnepélyek rendezésében nyilvánult meg.

III. A horvát települések iskolaügye

A horvátságnál az iskolaügyben, a tanítás nyelvének követelésében az etnikai-népi öntudat, identitás azonban halványulást mutat a két háború közötti jelentések alapján. A körzeti referensi jelentésekből érzékelhetően, ha nem is pontosan megfogalmazva, azonban kiderül, hogy a súlyos gazdasági helyzet, a cselédsors, a földnélküliség, stb. elvonták a figyelmet a kulturális és főleg iskolaügyi kérdésekről, ugyanekkor mind a horvátoknál, mind a magyar falvaknál megfigyelhetően növekedett az érdektelenség. Ennek egyenes következménye volt, hogy e falvakban csökkent az anyagi hozzájárulás az iskolaügyhöz. Míg az egyik oldalon a különböző etnikai csoportok közeledése figyelhető meg, a másik oldalon igyekeztek a közterheket a másik fél vállára áthárítani. Bolhó, Szerdahely, Drávakeresztúr és Lakócsa képviselő-testülete az alispánhoz volt kénytelen fordulni, hogy az iskola költségeit megtagadó horvát és magyar polgárok vitájában döntést kérjen.

148