Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 29. (Kaposvár, 1998)

Csóti Csaba: A dél-somogyi területek szerb megszállása

azt jelentvén ki, hogy a gyermek úgyis tud horvátul, tanuljon csak magyarul, mint eddig.

Nemsokára ezután rendeletet adtak ki az iskolaév megkezdésére, az iskolák külső viszonyainak rendezésére. Nevezetesen: a tanítás kezdete, folyása a más célra lefoglalt iskolai épületeknek rendeltetési céljaira való azonnal átengedése, illetőleg kiürítése, az iskolai épületek azonnali javítása, tüzelő anyaggal való ellátására nézve. Az iskolai nyomtatványokat azon kikötés mellett hagyták meg, hogy a nem magyar tanítási nyelvű iskolákban a bejegyzések ezen a nyelven eszközlendők, amely nyelv az iskolában egyúttal a tanítás nyelve. Elrendelte a tanügyi hatóság, hogy minden hónap végén tanítótestületi értekezlet tartassák, ennek jegyzőkönyve 8 napon belül a tanfelügyelőhöz terjesztessék be. Az olyan határozatokért s azok végrehajtásáért, amelyek ellentétben állnak a szerb törvényekkel és rendeletekkel a tantestület összes tagjai fegyelmileg felelőssé tétettek. Üdvös rendeletet adott ki a hatóság az iskolák tisztán tartására. Az iskolai hatóságba beválasztott tagok magyar nyelvi tudására vonatkozó magyarországi „előírásokat” hatályon kívül helyezték s ehelyett az anyanyelvi írás és olvasás tudását rendelték el. Az ügyosztály vezetője elrendelte, hogy az összes iskolákban a szerbek története tanítandó, mégpedig elsősorban művelődésük története s ezzel kapcsolatban annak a nemzetnek a története amelyhez a gyerekek tartoznak. Ezenkívül később a szerb földrajz, történelem s alkotmánytan tanítása is kívántatott. Egy újabb rendeletben a tanítás nyelvénél az van, hogy a magyar nyelv tanítása olyan iskolában, amelyekben magyar ajkú gyermekek nincsenek többségben, elmarad. Az összes nem magyar ajkú iskolákban a magyar nyelv tanítására előírt órák az anyanyelv (tehát Somogybán a horvát és a német nyelv) tanítására fordítandó. AII. oszt[ály]ban a földrajz tanítása változatlanul marad, a IV. oszt[ály]ban azonban a földrajz tanítása a szerb, a horvát és a szlovén királyságra terjed ki. Megszabja a rendelet az iskolai szüneteket és évzáró vizsgákat, a tankötelezettséget, a bírságolásokat.

A magyar címereket, a címeres zászlókat, az uralkodó képét, a címeres bélyegzőket a tantestület összes tagjainak jelenlétében megsemmisíttetni rendelte és erről jegyzőkönyvet kellett felvenni s azt a járási főszolgabíróhoz beküldeni. Az ügyosztályfőnök közölte, hogy Bánát, Bácska és Baranya területén működő magyar és német tannyelvű elemi iskolák részére miféle tankönyvek engedélyeztettek. Persze nem lévén az ő szempontúk szerint megfelelő könyv elég számmal, használatba kellett venni több olyan meglévő tankönyvet is, amelyeket csak javításokkal szabadott használni. A javításokat magának a tanítónak kellett végrehajtani, és pedig meghatározva, hogy azok [egyrészt?] áthúzásokkal, tintával, a lapoknak a könyvből való kivágásával, vagy pedig a kihagyandó helyek átragasztásával [történhetnek]. A tanítóknak a könyvből hiányzó ismereteket a földrajz, történelem és polgári jogok s kötelességek tekintetében élő szóval kellett pótolniok.

Egy rendelet [szerint] a tanítóknak a kántori teendők végzése az egyházzal szabad egyezkedés tárgyát képezi. Az elemi iskolák átszervezése ügyében az összes tanítókat, tanítónőket és óvónőket az 1919. év tavaszán a két járási székhelyre, Barcsra és Szigetvárra rendelték be a főszolgabíróhoz értekezletre. Ezen értekezle132