Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 29. (Kaposvár, 1998)
Csóti Csaba: A dél-somogyi területek szerb megszállása
lehetett komoly következménye, mert december 2-án a magyar határrendőrség bevonásával, közös szerb-magyar járőr felállítására került sor.21 A korabeli szemtanúk visszaemlékezései szerint a szerbek viselkedése december elején megváltozott.22 December 2-án jelent meg az első, a megszállás alá került dél-dunántúli területekre vonatkozó, megszorító intézkedéseket tartalmazó rendelet. A rendelkezés értelmében az állami javakat, fegyvereket be kellett szolgáltatni, s akinél a megadott határidőn túl fegyvert találtak azt rögtönítélő bíróság elé állították.23 A rablókra, gyújtogatókra statáriumot hirdettek, a katonai törvénykezést érvényesítették a „valótlan, nyugtalanító hírek" terjesztői ellen is.24 A rendelkezés legszigorúbb kitétele az volt, hogy a községi hatóságokat utasították a területükön elkövetett bűn- cselekmények felderítésére. Ha az elkövetők nevét nem jelentették be idejében a szerb katonai parancsnoknak, a helyi hatóságokat vonták felelőségre. A járási és községi tisztviselőket a magyar vármegyei vezetés arra utasította, hogy hajtsák végre a rendelkezést és a lakosság érdekében kerüljék az összeütközést a megszállókkal.25 December 7-én egy tüzérségi üteget telepítettek Szigetvárra, 27-én pedig megjelent az első, meg nem szállt területekre való utazást eltiltó rendelet is.26 A szerbek viselkedésének megváltozása arra vezethető vissza, hogy a Szerb-Horvát- Szlovén Királyságban időközben megérlelődött az elhatározás, hogy megpróbálják a megszállást annexióvá változtatni. Ehhez kapóra jött a Magyarország délszlávok lakta, szerb megszállás alatt lévő területeiről érkezett küldöttek részvételével november 25-én megtartott újvidéki népgyűlés, amely kimondta a bácskai, bánáti és baranyai területekből álló Vajdaság megalakítását, és a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz való csatolását.27 Az elcsatolás érdekében a megszállók igyekeztek átvenni a polgári közigazgatást, irányításuk alá vonni az oktatást, és meggyőzni az embereket arról, hogy jegyzékekben követeljék a békekonferenciától a terület Magyarországtól való el- csatolását.28 Az annexió nem hirtelen elhatározást jelentett. „Ma egész Közép-Európát a szén és a búzakérdés dominálja ” - nyilatkozta a csehszlovák államot megteremtő Tomas G. Masaryk.29 A szerb uralkodó körök búzára a Bánát és a Bácska, szénre a mecseki szénmedencék megszerzése révén tehettek szert. A somogyi területek és lakóik ebben a geopolitikai és gazdaságföldrajzi „játszmában” a döntéshozók szemében csak néhány jelentéktelen falut és pár ezer ismeretlen embert jelentettek a terepasztalon. Az annexiós törekvéseken túl történt egy szerény kísérlet arra is, hogy a megszállás határát kiterjesszék egészen Kaposvárig. 1918. december 11-12-nek éjjelén megvadult katonák és a hozzájuk csatlakozó helybeliek kifosztották Kaposvárt.30 Az üzleteket feltörték, a módosabb polgárok lakásait, miután kirabolták, felgyújtották. Az esemény hatására bevezették a megyében a statáriumot és egy matrózkülönítményt küldtek a fővárosból a rend helyreállítására.31 Mielőtt a különítmény megérkezett, a pécsi szerb katonai parancsnok felajánlotta, hogy fegyveresen siet a vármegye segítségére, vagyis megszállja Kaposvárt.32 Kacskovics Lajos alispán visszaemlékezése szerint - a megszállás előnyeit hangoztatva - „öt-hatszázan” keresték fel őt, ám ellenállva a küldöttségeknek, jó hazafiként elutasította az ajánlatot. Anélkül, hogy az alispán érde125
