Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

Szíjártó M. István: Adalék Somogy megye 18. századi betelepülésének kérdéséhez

Szita László idézett munkája a 18. század elsó felének immigrációjáról írva (mennyiségi meghatározás nélkül) az első helyre a magyar etnikumot teszi, a másodikra a horvátot és szlovákot, végül őket követi a német.

40 Ezzel egybehangzóan a 9- táblázat viszonyszámai a magyarok többségét mutatják a betelepülők közt, abszolút többségük a mintában magyar anyanyelvű. Abban sincs semmi meglepő, hogy a magyarok aránya a megyén kívül születettek közt alacsonyabb a vármegyében születettek köztinél. A nemesi felkelés adatai megerősítik Szita László állítását, hogy a magyar után a horvát és szlovák etnikum következik a sorban, s csak utánuk jönnek a németek, kik forrásunkból szinte hiányoznak. Betelepítésük Szita szerint a húszas években kezdődött, de 61 somogyi születésű katonánk közt egyetlenegy német anyanyelvű sem akad." A Somogy megye által az 1744. évi inszurrekció alkalmával kiállított katonaságnak a vármegye közgyűlési jegyzőkönyvében található névsorát elemezve arra a következtetésre jutottunk, hogy a betelepülés jelentősége esetleg mégis nagyobb lehetett a Kováts Zoltán által feltételezettnél, s a vármegyébe betelepülők utódai Somogy népszámláláskori népességének nagyobbik részét is kitehettek. A betelepülés forrásául mindenekelőtt Magyarország egyéb vidékei szolgáltak, elsősorban a Dunántúl, s ezen belül Zala és Vas megye egyértelműen kiemelkedő szerepet játszott. Megfontolandó, hogy ezt a népességmozgást nem lehet-e az oszmán hódítás elől történő, feltehetően jelentősebb méreteket öltő menekülés természetes ellenmozgásának, az egykori menekültek utódai visszaáramlásának tekinteni.