Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

Szíjártó M. István: Adalék Somogy megye 18. századi betelepülésének kérdéséhez

hogy a megye 1742-ben véglegesen felkelt létszámának (40 személyes inszurgens, 47 helyettes, 35 portális) pontosan megfelel az 1744 augusztusában a falvakra kivetett 122 fő. Ez nem lehet véletlen egybeesés. Csak úgy tudom értelmezni, hogy a megye az 1742-ben már egyszer elfogadott létszámát akarta ismét a harcba küldeni, függetlenül attól, hogy ténylegesen kiállított portális katonáiból akkor 56 más megye kontingensét erősítette (most viszont a megye birtokosai teljes adóalapjuk után Somogyban fizettek hozzájárulást).

32 Itt vélem felfedezni a lényeget: a vármegye birtokos társadalma ezt a módot választotta a terhei egy része alól való kibújásra, s utólag úgy tűnik, sikerrel. Talán ehhez a létszámhoz járult a májusban elhatározott és már felállított 55 lovas, és a falvakra kivetett 122 főből a gyalogságon (melyet 80 főre terveztek és 81 fő lett végül) felül maradtak a lovassághoz kerültek, s ez egészült ki valamilyen módon további hét fővel és a tisztikarral. A 81 gyalogos ellátását fejenként havi 3 forinttal, a lovasságét kétszer ennyivel számítva egy évre (a tisztikar ellátmányán felül) több, mint 12 000 forint jön ki.

53 Viszont a már a házipénztárból felállított 55 lovast nem tekintve a költség 8092 forint csupán, ami a tisztek többszörös porcióival együtt közelíti a földesuraktól beszedni kívánt 8953 forint 71 2

A dénárt. Noha a földesuraknak kellett volna fizetni a teljes felkelést, az egyfelől részben a házipénztárból, vagyis a misera plebs contribuens terhére történt, másrészt a létszám kivetése a falvakra kiállításuknak a birtokosok által állt költségeit minden bizonnyal komolyan leszorította. Erre utalhat tehát Somogy jegyzőkönyve, melyben a felkelés kiállításának metódusát indokolandó ez az árulkodó félmondat olvasható az 55 lovassal és a katonák a falvakra történő kivetésével kapcsolatban: „az egyes földesurak... említésre méltó jótétemény hasznát fogják maguknak okozni."

34 Aprotocollumbàn közvetlenül a 8953 forint 71 2

A dénár kivetése után található egy 1744. augusztus végéről származó lista, melyben - „hogy a gyalogság kiállítása könnyebb legyen" - azt kivetik a vármegye falvaira.

35 Bármi legyen is a 184 katona felállítására vonatkozó spekulációink valódi érvénye, bizton állíthatjuk, hogy ez a kivetés a legjobb érv névsorunk reprezentativitása mellett, még akkor is, ha összesen 122 katonát ad ki az összesítés, és tudjuk, hogy végleges névsorunkban mindössze 81 gyalogos található. Nem tudjuk, nem maradtak-e végül ki a teljes katonaságból azon falvak küldöttei, kik a gyalogságba nem kerültek bele, de nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy a kivetés összlétszámának kétharmada a gyalogságban megőrződött. A kivetés pedig igen egyenletesen terhelte meg a vármegye 18. század közepi összlakosságát, valószínűleg jóval nagyobb reprezentativitással, mint amilyent a ma demográfusa a rá maradt adatokból elérni képes lehetne. A vármegye 88 településére vetettek ki gyalogokat, melyekre egyenként egy vagy kettő esett, három csak Kaposvárra, Marcalira, Darányra, Csokonyára és Karádra. A kaposvári járásra 50, a szigetvárira 42, a kanizsaira 30 jutott. Mindezek alapján remélhetjük, hogy Somogy betelepülésére vonatkozó vizsgálatunk eredményei is viszonylag jól tükrözik a megye egészének népesedési helyzetét. A biztonság kedvéért már csak azt a próbát kell elvégezni, hogy a gyalogság által adott (az alapsokaság mintegy kétharmadát feltehetően elég jól reprezentáló) adatoktól nem tér-e el komolyabb mértékben a teljes somogyi sereg által mutatott kép. Elképzelhető lenne persze kizárólag a gyalogságra