Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)
Szita László: Magyarország felszabadulása a török megszállás alól -A zentai győzelem 300. évfordulójára
TITEL ŐRHELYETA TÖRÖKÖK ISMÉT FELGYÚJTJÁK Említett elhatározás következtében Jenő herceg még azon az éjjelen 7 lovasezreddel és 30 ágyúval, a következő nap pedig (19-én) 15 zászlóaljjal felkerekedett és egyenesen Titel ellen vonult. Csak hogy már késő volt, mert Nehem tábornok jelentést küldött, hogy álláshelyét elhagyni kényszerült, és 2 mérföldre visszavonul. Előzőleg 1 napig csatározott az ellenséggel és úgy a vízen, mint a szárazföldön annyira szorongatták, hogy jobb megoldást nem talált, mint hogy övéi maradékával a következő éjjel mentse magát. Mikor a helyőrség elhagyta az őrhelyet, a törökök elfoglalták, az ágyúkat kivonták és a helyet felgyújtották. A törökök ebben a csatározásban 300 embert vesztettek. Mivel minden látszat szerint a törökök távolabbi szándéka Pétervárad ellen irányul, Nehem tábornok parancsot kapott, hogy a legnagyobb sietséggel odavonuljon, és a lovasságával együtt a várban helyezkedjék el. Rabutin tábornok ugyancsak parancsot kapott, hogy mivel 27-én elérte Aradot, Kiskanizsa felé vonulását gyorsítsa meg, ahol a közben megépített hidat készen találja; még egy másikat is vernek Szegednél, hogy hadtestével gyorsan átkelhessen. 20-án megtudták, hogy a nagyszultán hadseregét 2 részre osztotta: egyikkel ő a túloldalon, a másikkal pedig a nagyvezír ezen az oldalon áll. Immár nem volt kétséges, hogy a török szándéka Pétervárad ellen irányul. Rabutin tábornok ismét parancsot kapott, hogy amilyen gyorsan csak lehet csatlakozzék a fősereghez. Időközben Goulon tábornok Dumont és Heftrich mérnökökké] Péterváradra indult, hová már Nehem tábornok beérkezett. A Rabutin sereg egyrésze egyesült a főhadsereggel, másikat visszaküldték Erdélybe. Épp ezen a napon a törökök elfoglalták Cobilát. Rabutin tábornokká] való egyesülés után Jenő herceg hamarosan elhatározta, hogy együttesen rátámadnak a törökre. Jó rendben történt a vonulás, méghozzá oly ütemben, hogy a törökök 9 órán át nem merték őket megtámadni. Csupán néhány lövés esett. 28-án a menet 18 óra hosszat tartott anélkül, hogy a keresztény oldalon veszteség történt volna. Augusztus 30-án továbbvonultak a Tisza mentén. 31-én elérték Becse városkát, kiküldtek egy század önkéntest, mely huszárok segítségével elfogott egy török pasát. Vallomásában azt mondta, hogy a török sereg nagyrésze a Tisza innenső oldalán áll, és szándéka átkelni a Tiszán. Szeptember 11 -énZentánál utolérték a török hadsereget, és véres csatába ereszkedtek velük. A CSÁSZÁRIAK FELEJTHETETLEN GYŐZELME ZENTÁNÁL Félre akarjuk tenni erről az eseményről napvilágot látott számos jelentést, és csak egy levél tartalmával foglalkozunk, melyet szeptember 12-én Zenta és Kiskanizsa közti táborból a keresztény hadsereg fővezére, a főszemély küldött a véres csatáról: "Legutóbbi legalázatosabb jelentésemet követően, legalázatosabban jelentettem Császári Felségnek, hogy e hó 9-én, mikor el akartunk vonulni, a kiküldött huszár portyáktól jelentés érkezett, hogy az ellenség syraki és tovább atamási mocsárnál 52 van menetben. 9-én virradatkor felkerekedtünk, előzőleg rendelkeztem, mellyel 11 napra biztosítottam élelmezés készletünket. Akkor csak ennyit akartam elvégezni; ez elég volt ahhoz is, ha az ellenség előbb érne Szegedre, mint én. Tehettem ezt annál is inkább, mert ezenkívül Baján 800 kenyérrel, liszttel
