Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)
Szita László: Magyarország felszabadulása a török megszállás alól -A zentai győzelem 300. évfordulójára
többi része Tokajra menekült. Erre Nigrelli tábornok 32 néhány csapattal, ágyúkkal és mozsarakkal elvonult Kassáról Tokaj felé. Ekkor Vaudemont herceg 33 és Deák Pál ezredes ugyancsak előnyomult, és elfoglalták a körülöttük levő területeket. Néhánynak ugyan császári kegyelmet ajánlottak, de hiába. Mikor ez kiderült, a támadást oly vitézül folytatták, hogy végül a várost rohammal elfoglalták. A főcinkost Tokay-t Bécsbe szállították; Vaudemont herceg naponta 10-12 lázadót részben fel nyársaltatott, részben felakasztatott, részben összeterelve őket, mint a kutyákat agyonlövetett. Egy részük Patakra menekült, ezeket azonban Vaudemont herceg nyomon követte, a helyet rohammal bevette, és éppen úgy járt el, mint Tokajban. A foglyok közül egy evangélikus lelkészt vasra verve Bécsbe küldtek.* Ugyancsak sok lázadó a várba vonult vissza, és esztelen ember módjára elkeseredetten bombákkal és gránátokkal védekezett. Mikor azonban rájöttek, hogy élelmük elfogyott, 19-20-a közötti éjjelen titokban bozótokon és mellékutakon elmenekültek török földre avval a szándékkal, hogy Thökölyvel egyesüljenek, s néhány ezer emberrel majd végrehajtják tervüket. Azonban minden mozgolódás elhalt, sőt a menekülők küldötteiket Kassára Nigrelli tábornokhoz küldték, és nála kellett kegyelemért könyörögniök. A HADJÁRAT KEZDETE MAGYARORSZÁGBAN; BIHÁCSOT HASZTALAN ÉGETIK FEL Felső-Magyarországban a helyzet stabilizálódott, minden csapat mindenütt elhagyta kényelmes (kellemes) téli szállásait, és a Veresmartonnál kitűzött táborhelyre vonult. A császári hadsereg egyrésze Pesínél átkelt, és várta a Szász Választófejedelem Őfelségét; addig gróf Guido v. Starhemberg táborszernagy volt a vezető. A kiküldött portyák (hírszerzők) biztosra jelentették, hogy a nagyszultán Drinápolyból felkerekedve Plovdivba érkezett és erős hadsereggel, valamint jelentős hajóhaddal - rajta 9-10 000 janicsárral - szándékozik felvonulni. Mivel azonban a török csapatok felvonulása elég lassan történt, ezért megkísérelték, hogy ellene vállalkozást hajtsanak végre, és megakadályozzák a boszniai pasát abban, hogy csapataival csatlakozzék a nagyszultánhoz. Ezért a horvát bán, és a károlyvárosi császári parancsnok, gróf v. Auersperg 3A elhatározták, hogy Bihács erős várát ostrom alá veszik. Ennek végrehajtására május 13-án valóban odavonultak; emellett a velencei p r o v e d i t o r úr, Mocenigo tábornok 35 megkísérelte nyugtalanságban tartani a Dalmáciában levő törököket, hogy az ostromlott helynek ne tudjanak felmentést nyújtani. Miután azonban a folyók kiáradtak, a gyalogság nem tudott a lovassággal egyesülni, de nem tudtak mozogni a szükséges szállítóeszközök sem. Ezért a támadást fel kellett függeszteni, míg az idő alkalmasabb lesz; ezzel azonban alkalmuk nyílott a törököknek, hogy azt a helyet 3500 gyalogossal és 500 lovassal megerősítsék. BIHÁCS LEÍRÁSA Bihács az Una folyó mellett, Bosznia határán levő erősség, s Horvátország ottani részének fővárosa, mely még török uralom alatt van. Szigetként fekszik az Unában. Az erőd partját mély árokkal, és mellvéddel látták el. Egyébként a város* Kabai Márton üldözött protestáns lelkész volt.