Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)
Szita László: Magyarország felszabadulása a török megszállás alól -A zentai győzelem 300. évfordulójára
kel megvetették egy szerencsés siker alapját. Egy levél kivonatából, melyet egy császári tiszt felettes parancsnokának írt Egerbe, megtudhattuk a következőket: »Jelentem, hogy tegnap reggel Ónodhoz érve a huszárokkal egy kis tábort alakítottam, kik ott a helyőrségben állomásozó Deák ezredből valók voltak. Rögvest hírt kaptam, hogy a fő - lázadó Tokay F. erős csapattal egyenesen Ónodra tart. Már messziről megláttam őket, de nem tudtam a létszámukat. Emiatt tanácskoztam Begue alezredessel, 27 s azt határoztuk, hogy csapatunk egyrészét leshelyen elrejtjük. Közben Tokay 30 lovasával előnyomult, teljes csapata követte. Tőlünk egyórányira megálltak. Úgy látszott, hogy Ónodot akarják felgyújtani; ezt megakadályozandó magyar századokat küldtem ellenük. Vitry ezredes egy kisebb csapattal követte őket. Mikor az említett ezredessel később magam előrementem, megállapítottam, hogy a felkelők sokkal erősebbek, mint mi. Ettől eltekintve szükségesnek tartottuk, hogy az ütközetet megkockáztassuk. Ezen elhatározás folytán a mieink előnyomultak, és kb. 1900 gyalogosból és 500 lovasból álló lázadókat megtámadtuk. A harc egész naplementéig tartott, a késő estig elhúzódott, melyben az ellenség rendkívüli ellenállást tanúsított, és elkeseredetten védekezett. Végül azonban kitértek az igazságos fegyverek elől, és 1000 halott visszahagyásával menekülniök kellett. Erről az tájékoztatott, kit a csatatér átvizsgálására kiküldtem. Nekünk csak 36 fő veszteségünk volt, köztük Armstadt ezredes 28 és Hangessi komisszarius 29 is elesett, Vitry ezredes pedig súlyos sebet kapott. 7 zászlót zsákmányoltunk és csak 2 foglyot ejtettünk, a többi a sötétség leple alatt elrejtőzött." Ez a szerencsés kezdet jó folytatással biztatott és azzal, hogy a többi lázadást szítóknak ez jó figyelmeztetésül szolgál, hogy a hatalommal ne szálljanak szembe. Az ütközet egyéb részletei egy másik levélből vehetők ki: »Mikor az Egerben lévő Bassonpiere-ezredbeW 30 Begue alezredes úr megtudta, hogy a lázadók Tokajt és más helyeket, mint Kalló, Patak stb. lerohanták, majdnem teljes ezredével, és kisebb huszár-svadronokkal együtt (egyik Ónodról, másik Miskolcról való volt) (csapatainak zömét Egerben hagyva) egyenes úton Tokajba vonult. 6-án Ónod és Tokaj közt megállt, hírt kapott, hogy 8 csapat lázadó menetben van. A mieink ellenük vonultak, és megállapították, hogy azok 2000 gyalogosból és 500 lovasból állnak. A huszárokat az ellenséges lovasok ellen rendelték. Az Ónodról valók a maguk részéről jól harcoltak, de a miskolciak oly rosszul végezték kötelességüket, hogy a lázadók már hozzáfogtak málhánk fosztogatásához. Mikor ezt Begue alezredes észrevette, ezeknek a huszároknak segítséget küldött, közben ezrede fennmaradó részével harcba bocsátkozott az ellenséges gyalogsággal. Az azonban oly bátor ellenállást tanúsított, amit a legvakmerőbben fegyelmezett csapattól lehetett volna elvárni. Ettől eltekintve legyőzték őket, és nagyrészük holtan maradt a csatatéren. Bassonpier ezredből Arenswald kapitánya egy káplár és 15 lovas esett el. A kapitány és báró Vitry három helyen, Bandeville alezredes nem veszélyesen, egy önkéntes és 21 lovas halálosan megsebesült. Elhódítottak 7 zászlót, de kevés foglyot ejtettek, mert nem tudtak nekik fogdát biztosítani, csak néhány hírt kértek tőlük. A foglyok azt vallották, hogy a lázadók legnagyobb ereje Patakon van. A harc esti 6 órakor kezdődött, 8 óráig tartott, s az est oltalma alatt sok lázadó menekült el, de nappal aligha menthette volna meg életét. Azért küldték ki őket, hogy Ónodot, és azokat a helyeket, melyeket el tudnak érni, felgyújtsák.« Másik eredményt Deák Pál huszárai értek el Egernél, mikor a helyszínen 400 lázadót levágtak, 18 zászlót elvettek tőlük, 24-25 foglyot ejtettek. A csapat
