Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

Szántó László: Pártok harca a hatalomért és az 1945-1947. évi választások Somogyban. (Első közlemény)

kiviláglottak a politikai szándékok. A közvélemény már a szalagcímből értesülhetett arról, hogy: „Somogy harmadiknak tisztította meg közigazgatását a reakciótól." Ennek megfelelően a híradás ezzel a mondattal kezdődött: „Somogy vármegye már nem a reakció fellegvára többé." A közlemény szerint az összesen 1331 fős tisztviselői kar 40%-át elbocsátandónak minősítették az illetékes bizottságok. A győzelmi jelentésnek is beillő újságcikkben egyáltalán nem foglalkoztak a rendelet végrehajtása során történt jogsértésekkel és egyéb más problémákal. Közülük az ún. behelyettesítések kapcsán alakult tehát ki a hatásköri jellegű, ám politikai töltetet is hordozó újabb konfliktus a főispán és az alispán között. Tömpe István a jogkörével visszaélve közel 40 felfüggesztett jegyző helyére azonnal kinevezett szakképzetlen, a kommunista párthoz hű személyeket. Vidovics természetesen kifejezésre juttatta egyet nem értését, és felszólította az alispánt, hogy tegyen igazoló jelentést az ügyről."

6 Tömpe egy lényegében visszautasító jellegű válasziratot küldött, sőt abban a főispánt is figyelmeztette hasonló intézkedéseinek, mint jogtalanoknak a visszavonására. Vidovics ezután a belügyminiszterhez és a kisgazdapárti Nagy Ferenc miniszterelnökhöz fordult intézkedés végett. Sőt a kormányfőhöz írt levelében felhatalmazást kért arra, hogy amennyiben az alispán nem hajtaná végre a várható belügyminisztériumi rendelkezést, úgy ő saját hatáskörében megszüntethesse a törvénysértő állapotot. A miniszterelnök a válaszlevelében kifejezte egyetértését a főispán helyzetértékelésével, de a levél nem tartalmazta a kért felhatalmazást. Ugyanakkor felhívta Vidovics figyelmét arra, hogy csak a nyugodt közállapotok fenntartása biztosítja az újjáépítés nehéz feladatainak végrehajtását. Tehát a közigazgatási pozíciókért folytatott harc volt ekkor a legfontosabb területe annak a politikai küzdelemnek, amelyet a Baloldali Blokk pártjai folytattak a Kisgazdapárt meggyengítése érdekében. A felfokozódott politikai viták légkörében is nagy megdöbbenést váltott ki az országos és a helyi közvéleményben egyaránt az elbocsátandók hatalmas száma. Úgy tűnik a helyi adatokból is, hogy az FKGP vezérkara csak ekkor eszmélt rá arra, hogy milyen súlyos politikai és erkölcsi csapást jelent a párt számára a B-listázás tervezett mértékű végrehajtása. A helyi lapjuknak az 1946 májusa és szeptembere között megjelent számait olvasva úgy érzékeltük, hogy csak a felülvizsgálat

87 időszakában ismerték fel igazán a helyzet veszélyességét. A revízióval kapcsolatos számos közlemény egyike volt Kiss Ferenc nemzetgyűlési képviselőinek a vármegye alispánjához intézett nyílt levele.

88 A levélből tájékozódhatott a közvélemény egyfelől arról, hogy számos községben igen zavarosan, önkényes intézkedésekkel párosulva folyt a B-listázás. Másfelől a képviselő kifejezésre juttatta méltatlankodását amiatt, hogy az alispán még őt sem fogadta időhiányra hivatkozva egy, a sérelmek orvoslását kérő küldöttség élén. A kisgazda Somogyi Hírlap augusztusi számaiban több olyan tudósítás és szerkesztőségi cikk jelent meg, amelyben kifogásolták, hogy a revízió során is pártszempontok érvényesültek. Egyes cikkekben azt is tudatták a nyilvánossággal, hogy egyes pártok az érintettek számára súlyos szituációt kihasználva mind a városházán, mind pedig a megyénél taglétszámukat igyekeznek megnövelni. Ezt a lap cikkírói úgy minősítették - jogosan -, hogy némely pártok a közigazgatást a pártpolitika kényuralma alá kívánják vonni.

89