Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

Szántó László: Pártok harca a hatalomért és az 1945-1947. évi választások Somogyban. (Első közlemény)

A vitában ezzel ellentétes álláspontot fejtett ki az izraelita Anti Ödön, az FKGP képviselője. Felszólalásának az alábbi részlete szintén figyelemre méltó: „...nem tartja időszerűnek, hogy Stephaich Pál alispán most nyugdíjba menjen, mert a megye életében ez idő szerint nincs alkalmas ember, akivel most, amikor az országunk és megyénk romokban hever, pótolni tudnánk, és az ő működésére szükségünk van. Politikai okot sem lát fennforogni, mert Stephaich Pál alispánsága alatt annyit tett szociális téren, hogy összes elődjei sem produkáltak annyit. Feltétlen szociális gondolkodású ember, akinek ajtaja a szegények előtt mindig nyitva állott, mindig mindenkit meghallgatott, és akin tudott, segített. A zsidótörvények elrendelése után akkor, amikor más vármegyékben tömegesen annyi embert internáltak, ő nem engedte üldözésből a zsidókat internáltatni, sőt több főszolgabíró által elrendelt internálást megváltoztatott, és több zsidóellenes rendelkezést egyenesen szabotált. Közismert volt németellenes tevékenysége, és amikor 1944. március 19-én a németek bevonultak, betegszabadságra ment, később pedig a nyilasok internálták." A jelenlévő Vidovics főispán kifogásolta, hogy egy ilyen nagy horderejű kérdésben vele nem konzultáltak az előterjesztők, akiket javaslatuk visszavonására szólított fel. Ennek ellenére a bizottság szótöbbséggel elfogadta a kommunista indítványt. A belügyminisztérium államtitkára azzal a felhívással küldte vissza a felterjesztést a főispánnak, hogy gondoskodjon az alispáni állás betöltéséről.

43 Tehát a személyi-hatalmi politikai játszmának ez a szakasza igen gyorsan lejátszódott, s egyik eklatáns példája volt annak, hogy a jóval szélesebb társadalmi befolyással rendelkező Kisgazdapárt nem tudta érvényesíteni elképzelését. Ezt követően a további országos és helyi politikai csatározások eredményétől függött, hogy a Kommunista Párt mikor szerzi meg közvetlenül is ezt a pozíciót. Ezen a ponton megszakítjuk az alispáni állás körüli politikai küzdelem történetének bemutatását, és egy futó pillantást vetünk a kisebb visszhangot keltett városi személyi ügyek alakulására. Kaposvár polgármestere és főjegyzője a nyilas hatalom-átvételig hivatalban volt, s ők is, különösen Kaposváry (korábban: Vétek) György polgármester, hosszú ideje töltötték be ezt a pozíciót. A népbírósági tc. alapján eljárást indítottak ellenük azzal a váddal, hogy népellenes magatartást tanúsítottak a háború évei alatt. A két vezető tisztviselő azonban nem tartozott semmiképpen sem abba a vezetői körbe, amelynek érdemben lehetett beleszólása az ilyen törvények és intézkedések meghozatalába. Annak a megítélése, hogy milyen mértékben vettek részt azok végrehajtásában, már inkább tartozott a politikai mérlegelés és a személyes elfogultságok világába. A polgármester egyébként a városparancsnok utasítása nyomán 1944. december 2-án elfoglalta hivatalát, és így részt vett a város békés életének újraindításában. Működésével kapcsolatban konkrét politikai vagy egyéb természetű észrevételt nem tettek a munkáspártok, s mint a város vezetője, május 1jén ő volt a szónoka a városházi ünnepségnek. Végül is az Igazoló Bizottsághoz érkezett beadványok alapján indult ellene és Csukly József főjegyző ellen a bűnvádi eljárás. A Kaposvári Népbíróság a polgármester ellen enyhébb, a főjegyző ellen súlyosabb ítéletet hozott, majd a fellebbezést követően a Népbíróságok Országos Tanácsa Kaposváryt felmentette, Csukly ítéletét pedig hely-