Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

Szántó László: Pártok harca a hatalomért és az 1945-1947. évi választások Somogyban. (Első közlemény)

és megvalósítaniuk, amely elősegíthette a feltorlódott polgári-modernizációs folyamatok kibontakozását. Tehát az újjáépítés és a gazdasági-szociális átalakulás feladatait távlatosan kellett megfogalmazniuk és megoldaniuk. A koalícióban résztvevő pártok eltérő társadalmi meghatározottságából és elvi-politikai különbözőségéből természetesen következett, hogy más-más koncepciójuk volt a habom utáni társadalmi átalakulásról. A Független Kisgazdapárt olyan polgári demokrácia megteremtését tartotta alapvető céljának, amelynek legfőbb társadalmi bázisát és politikai erejét - számaránya és gazdasági szerepe okán - a birtokos parasztság képezi. Az 1945 utáni tényleges politizálását viszont befolyásolta az a körülmény is, hogy a régi rendszer nem kompromittálódott polgári, hivatalnoki és értelmiségi csoportjai egyéb képviselet híján ettől a párttól remélték törekvéseik érvényre juttatását. A Magyar Kommunista Párt elsősorban, de részben a Szociáldemokrata Párt is, a szovjet befolyás következtében meghatározó politikai szerephez jutottak a háború utáni újjáalakulásban, ezért politikai elképzeléseik meghatározónak bizonyultak. Az MKP-nak már voltak többé-kevésbé kidolgozott elképzelései erre a szituációra. A párt nyilvánosan egy olyan gyökeres demokratikus és szociális átalakulást képviselt, amely fokozatosan, mélyrehajtó reformok útján vezet el a dolgozó osztályok érdekeinek megfelelő szocializmus kialakulásához. Gyakorlati politikájában viszont egyre határozottabban és erőszakosabban törekedett az ún. népi demokrácia kialakítására, amely a polgári rétegek és törekvések korlátozásán, majd felszámolásán keresztül a „proletárdiktatúra" felé vezet. A Szociáldemokrata Párt - egyes európai testvérpártjainak példája nyomán - olyan szocializmus koncepciót képviselt, amely a demokrácia állandó kiszélesítésén és a gyökeres gazdasági és szociális reformok megvalósításán keresztül, hosszú fejlődési út végén eredményezi a szocializmus kialakulását. A párt a politikai küzdelmek során ugyanakkor egyre szorosabban kötődött az MKP-hoz a „reakció" elleni harc jegyében. A két világháború közötti népi írói mozgalomból kinőtt Nemzeti Parasztpárt a szegényparasztság és a földnélküliek politikai képviseletét vállalta azzal, hogy a gyökeres gazdasági és társadalmi reformok mindenekelőtt e rétegek felemelkedését segítsék elő a nagybirtok és a nagytőke uralmának megszüntetésével ill. korlátozásával. Ennek alapján a pártvezetés egy része többé-kevésbé támogatta az M KP politikáját, s így a koalíción belül fokozatosan kialakult a rendszeres, bár vitáktól kísért együttműködés az NPP és a munkáspártok között. A Függetlenségi Front kormányzópártjainak szövetsége a fentiekből következeién belső feszültségektől volt terhes, miközben a létrehozott parlamentáris rendszerből fakadóan egyben vetélytársai is lettek egymásnak. Sőt az azonos társadalmi osztályokra ill. rétegekre alapozó pártok esetében fokozottan érvényesült a versenyhelyzet. Összegzőén tehát úgy fogalmazhatunk, hogy a koalíció pártjainak igen nehéz feladatokat kellett megoldaniuk rendkívül bonyolult és ellentmondásos nemzetközi és belpolitikai erőviszonyok között a háborúban lepusztult országban.