Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

Paál László: Somogy megye sajtója 1914-1944. (Harmadik közlemény)

küliség megszüntetéséről, az elbocsátott cselédek kenyeréről." „Egyes lelketlen földbirtokosok az elbocsátásokat a földreformmal hozzák összefüggésbe. Előfordult: már a földet iratókat is elbocsátották." És ismét a félelem: hova vezet a feszültség növekedése? Legnyíltabban az Uj-Somogy adott hangot aggódásának: „Az elbocsátottak nem tudnak mind elhelyezkedni, s így az egyébként konzervatív gondolkodású somogyi cselédek valószínű, hogy a viszonyok kényszerítő hatása alatt a falun, a pusztán a forradalmak tüzében felolvadt s lassan megszilárduló társadalmi béke újabb veszélyeztetőivé válnak. Ilyen körülmények között a munkanélküli városi munkásság jelentékeny erőt nyer az elégedetlenkedő munkanélküli, falusi, pusztai cselédséggel, s hogy ez mit jelent, úgy hisszük, felesleges itt bővebben fejtegetni. Még nem zúgnak az árvizet jelző harangok - de cselekedjenek az illetékesek, mert a gátat szakított tömeget nehéz megfékezni."

61 Sorsukhoz, számarányukhoz képest kevés szó esik a fizikai munkát végző nőknek a férfiakénál is sanyarúbb helyzetéről. Akiknek a hátrányos megkülönböztetés - amely kizárólag nemüknek szólt - az amúgy is alacsony béreknek csak egy részét, gyakran csupán a felét engedte juttatni. Ha egyáltalán el tudtak helyezkedni. A Somogyi Újság 1921-ben leírt egy esetet, amelynek során lelepleztek egy avégett férfiruhában munkát vállaló nőt, hogy így biztosítson magának a férfiakkal egyenlő elbírálást. A szerző mély együttérzéssel áldozatnak nevezte a lányt, elmarasztalva a modern gazdasági életet, amely munkára szorítja ugyan a nőt, de nem ad neki egész konvenciót, csak felet. „Csupán azért, mert nem nadrágot hord..."

62 Egy sajátos női rétegről pedig szinte csak a bűnügyi krónikákban esett szó a lapok hasábjain, azon belül is a megdöbbentően magas arányú öngyilkosságok kapcsán. A háztartási cselédek népes seregének sorsa nem keltette fel az újságírók figyelmét. Talán azért nem, mert úgy gondolták: örüljenek, hogy van egy kis önálló szobácskájuk, biztos ellátásuk, és még mindig jobb a sorsuk, mint a pusztákon, a falvakban mezőn, az állatok között dolgozó társaiknak. Hogy mennyit követelnek tőlük a „naccságák", azt ugyan minden középosztálybeli szerző és olvasó tudta, de erről nem illett beszélni. Csupán a Somogyi Újság egyik vezércikkírója vetette fel, hogy figyelni kellene erre a kegyetlenül kizsákmányolt rétegre is: „Az 1876-os cselédtörvény nem felel meg a mai viszonyoknak. A cselédkérdés radikálisan úgy oldható meg, ha a nemzetgyűlés törvénybe iktatja: a cselédkiközvetítés hatósági feladat." Rovatok, műfajok Az előző közleményben vizsgált időszakhoz - 1890-1918 - viszonyítva érdemleges változás nem következett be a lapokban alkalmazott rovatok ill. műfajok tekintetében. A legnagyobb terjedelmet minden újságban a hírrovat foglalja el. Átlagban négy-hat hasábon olvashatók a sajtó e legrégibb műfajának termékei. Igaz, a jelentős helyet elfoglaló rovatban nem csak a mai értelemben vett mínuszos vagy címes hírek találhatók, hanem rövid tudósításokat, kisebb közleményeket, recenziókat, sőt műkritikákat is e hasábon jelentetnek meg. Tartalmukat tekintve is igen széles a skála: a teljesen érdektelen közléstől („A MÁV pécsi