Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

Paál László: Somogy megye sajtója 1914-1944. (Harmadik közlemény)

mett a földhöz juttatottak tábláin, mint a földbirtokosokén. Arról hallgattak, milyen minőségű földek kerültek kiosztásra. A termelési tapasztalat és az eszközök hiányát megemlítették ugyan, de e tényezőket nem az új gazdák mentségére, hanem mint olyan okokat szerepeltették, amelyek általában csökkentik a nemzeti jövedelmet. ,,Az új tulajdonosok kizsarolják a földet, és ez néhány év múlva súlyos válsághoz vezet" - olvashatjuk az aggódás szavait.

52 Egyegy cikkben azonban elárulták magukat a haza féltésében tetszelgők, amikor megírták, hogy a földhöz juttatottak apasztották a napszámosok számát az uradalmak körül, és nyíltan ejtenek könnyeket a földjük egy csekély részétől megválni kényszerült birtokosokért. E megnyilvánulást az alábbi, kétségkívül szélsőséges felfogást tükröző mondat is jelzi. „Amiért a régi tulajdonos verejtékezett, amiből a balsors, a szerencsétlen végzet kitaszította..."

53 A hosszan elhúzódó földkérdéssel, a birtokreform végrehajtásával és következményeivel a húszas évek második felében is sokat foglalkozott a két megyei lap. ASomogyi Újság 1925 elején boldogan jelentette be, hogy „A földreform terén Somogy vármegye vezet."

54 A cikkekből azonban egyáltalán nem a derűlátás árad, elégedettségnek nyoma sincs az e témákban készített híradásokban. Ugyancsak a keresztény irányzatú lap állapította meg alig két hónap múlva, hogy éppen a szegények megerősítését nem sikerült elérni - ugyanakkor hangot adott az érintett földbirtokosok kesergésének is. Az év további időszakában arról olvashatunk, hogy a földreform miatt csökkent a megye állatállománya, de a szántóföldi termelésben is 600 millió korona értékű visszaesés következett be évente. Ezekből - az adott feltételek között mindenképpen várható - körülményekből, jelenségekből vonták le a következtetést, miszerint a földreform végrehajtása sem az országnak, sem a gazdáknak nem használt. Egy évvel később nem kis kárörömmel közölte az Uj Somogy: majdnem ezer hold üresedett meg lemondás vagy visszalépés folytán a megyében. Mindkét lap beszámolt a nagybajomi kisgazdák pőréről gróf Festetichcsel. A böhönyei nagybirtokos 250 földhöz juttatottat citált bíróság elé, mert nem tudták megfizetni a vételárat és az ötszázalékos kamatot. Az elhúzódó ügyben a cikkírók nem foglaltak állást. A leginkább figyelemre méltó írás e nagy hullámokat vert témakörben dr. Neubauer Ferenc tollából jelent meg. Az igazságügyi államtitkárrá kinevezett egykori kaposvári ügyvéd és lapszerkesztő mindenekelőtt kimondta, amit mindenki tudott ugyan, de nem illett róla nyíltan beszélni, hiszen akkor fény derült volna a földbirtokreform féloldalasságára, következetlenségére és az egész földkérdés megoldatlanságára: „Szabóék nem a mezőgazdasági napszámosokat, hanem a már pénzzel és jószággal rendelkező, de földben hiányt szenvedő kisbirtokosokat akarták földhöz juttatni." A továbbiakban fölvetette, hogy az egész törvényből hiányzott a tervszerűség, későn állapították meg a vételárat, melynek ismertté válása után sokan lemondtak, visszaléptek. Az új tulajdonosok segítésére egy szervezet - társadalmi jószágigazgatóság - felállítását javasolta.

55 A harmincas években változatlanul feszítette a parasztság életét a földhiány, az agrárolló illetve a földhöz jutottak esetében magas - most már nem törlesztés, hanem - használati díj. - , Jogilag egyre távolabb sodorta a juttatottakat a tényleges tulajdonossá válás állapotától" - állapította meg Kanyar József*