Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

Paál László: Somogy megye sajtója 1914-1944. (Harmadik közlemény)

kishaszonbérbe adás elől is, amelyre elsőként született törvény Egyes szerzők odáig is elmentek e halogató magatartás bírálatában, hogy az őszirózsás forradalom időszakára utaltak: „Kész csoda, hogy a hazaérkezettek - (mármint a frontról - P. L.) nem csináltak nagyobb fölfordulást földügyben. Több jóakaratot és szociális érzéket, birtokos és bérlő uraim!"

44 De ilyen hangvételű cikkek is megjelentek: „A cselédségnek nem kell a föld."

45 „A feldarabolás folytán csökken a hozam."

46 (Az utóbbi cikk szerzője földbirtokos.) „Ma nem időszerű a birtokmegoszlási kérdést erőszakolni. Érdemes-e magunkat ismét rázkódtatásnak kitenni?"

47 A Délmagyarország alig két hónappal a megindulása után kemény hangú cikkben utalt arra, hogy bár a kishaszonbérletről szóló törvény enyhébb, mint amilyenre 1919 őszén határozatot hoztak Somogy birtokosai, az uraságok mindent elkövetnek a törvény kijátszására. „A kicsinek és kevésnek a megadását is egyenesen megtagadják, vagy teljesíthetetlen követelésekhez kötik olvashatjuk Javós Antal képviselőtől. A szerző a továbbiakban feltette a kérdést: „Ha a földbirtokreform végrehajtása is ilyen lesz, jobb arra nem gondolni, mi lesz akkor... Valamikor eget-földet ígértek azok a szűkmarkúak, akik ha a hínárból még egyszer kilábolnak, ma minden, de minden feledve van... Három éve ötven százalék erejéig is átengedték volna a földjüket, hogy a másik ötvennel szabadon rendelkezzenek."

48 A kisgazdák lapjának 1921 őszi cikkeiben egyre erősödött a türelmetlenség, az elégedetlenség hangja. - Késik a végrehajtás - írja, és ebben a hivatalokat és a nép szellemi vezetőit is hibáztatta, akik nem tájékoztatták megfelelően az érdekelteket a lebonyolítás módjáról. Ilyen mondatokat olvashatunk: „A földreform végrehajtásának meghiúsulásával a magyar lelkivilágát a végletekig felkorbácsolják, aminek igen szomorú következményei lehetnek rájuk nézve... A földosztókat kommunistáknak kiáltják ki."

49 Ugyancsak a Dél-Magyarország állapította meg: „Történt ugyan valami a legalacsonyabb népréteg szájának betömésére, türelmének lecsillapítására, végighúzták a mézes madzagot az emberek szája előtt... Nem sikerült teljes egészébe végrehajtani Nagyatádi Szabó tervét." Az okokat a pénz- illetve hitelhiányban, a pénzügyi körök kapzsiságában, az állam tehetetlenségében jelölte meg. „A profit előbbre való a magyar nép érdekeinél" - jelentette ki a szerző.

50 De a másik oldal is hallatta szavát, mégpedig olyan hangnemben és érveléssel, amely minden bizonnyal felháborította a polgári haladásban valamelyest is érdekelt rétegeket, természetesen nem beszélve a földre várókról. Ilyenek voltak olvashatók a két polgári lapban: „Amíg nem volt Törvény és Novella, boldog volt a mezőgazdasági cseléd, megvolt a biztos kenyere, mindene. Megvolt részleges földje, kaszálója, aratása nincstelennek, kisembernek. Jutott még a törpebirtokosnak is, ha takarékos, józan életű volt, pénze árán mindig juthatott néhány hold szabad kézből vett földrészhez."

51 A szerző - uradalmi gazdatiszt - elpanaszolta, hogy mióta ez az idillikus állapot megszűnt, békétlenség, nyugtalanság vett erőt a cselédeken, a pusztákon. Egy másik szerző foglalkozása: számvevő - szerint a községében földbirtokreformnak nevezett szocializálás folyik. Az javasolta, hogy a kormány hirdessen statáriumot a földreform falusi terroristái ellen. A földreformot ellenzőknek kapóra jött az 1924-es rossz mezőgazdasági esztendő. Kárörvendően állapították meg, mennyivel kevesebb gabona ter-