Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

Paál László: Somogy megye sajtója 1914-1944. (Harmadik közlemény)

gítására, a szocialista tanok népszerű formában való ismertetésére. Vezércikkeik, elemző írásaik témagazdagsága bizonyítja, hogy a tömegek politikai nevelését az igényes propagandamunkát, agitációs tevékenységet elsőrendű kötelességüknek tartották."

7 De a lapgazdák sem tagadták, hogy a hatalom ilyen eszközének tartották a sajtót. A „színváltás" előtti napon a Somogyvármegye így írt az őt követő Somogyi Vörös Újságról: „Az új cím új szellemnek, a bátor szókimondásnak lesz a kifejezője, és minden programja abban van lefektetve, hogy a Tanácsköztársaság kiépítésének megalkuvást nem ismerő, elszánt harcosa legyen."

8 Kissé részletesebben vizsgálva a március-augusztus között megjelenő megyei lapokat - melyek időközben címet változtattak, de természetesen elveik, szemléletük, stílusuk, programjuk változatlanul maradtak - tekintsük át, milyen témákkal foglalkoztak elsősorban illetve különös figyelemmel. Bő teret kaptak a lapokban a külpolitikai események, melyek közvetlenül érintették az ország helyzetét; az ún. reakciós tevékenységek, ezek dühödt elítélése; a munkástanácsok működése; a pártélet, a szakszervezeti mozgalom eseményei; a forradalmi törvényszék ítéletei; a katolikus egyház elleni politikai támadások; a Vörös Hadsereg sikerei stb. A legtöbb írás stílusára inkább az alpári jelző illett, ha a tollhegyre tűzött alany kívül esett a „proletárok" körén. (E fogalmat meglehetősen önkényesen kezelték a lapok, esetenként együtt említve az ipari munkásságot a törpebirtokosokkal.) Jellemző példa erre a Somogyvármegye egyik áprilisi számának vezércikke, amelyben egy katolikus plébánost - mivel nem sietett a helyi hatalmi szervek támogatására - ekként minősített a cikkíró: „a kalocsai érsek csahosa, jellemázalag, a hasnövesztő szeminárium eminense, emberbőrbe tévedt pára."

y Vagy: „Akinek van szíve elnézni, hogy termőföld parlagon maradjon, az nem méltó egyébre, minthogy a grófok korbácsával kergessék munkára."

10 Es a visszatérő fenyegetések: „Aki a proletariátus ellen a legkisebbet is vét, azt eltüntetjük a föld színéről." Májustól mind gyakrabban lehet találkozni utasító hangnemmel. A tanácsválasztásra felhívás címe: Köteles szavazni mindenki.

11 Ami persze nem felel meg a valóságnak: a cikkből kiderül, hogy a parancs a párttagokra, a szervezett munkásokra és házastársaikra vonatkozik. És az esélyegyenlőség humanista értékére törekvés helyett a gondolkodás kötelező azonossága jelenik meg követendő értékként. Az iskolák államosítása kapcsán például ezt olvashatjuk: „Egyforma iskolákból egyforma gyerekek kerülnek ki. Egygondolkodású gyerekekből pedig egymást megértő felnőttek lesznek. Azt akarja elérni a kommunista állam."

12 Amelyben tudhatjuk meg egy másik cikkből - bizonyos javak vásárlására szolgáló jegyek váltják majd fel a pénzt. A termelést pedig - derül ki egy újabb írásból - nem a haszon irányítja, hanem „a legnagyobb közösség szükségletének biztosítása, jólétének és boldogságának emelése." Hiszen a „kommunizmus első alapelve, hogy minden munka, termelés, tulajdon az államot táplálja."

13 A lapok írásaiból az utolsó számaikhoz közeledve, semmi nem utal az összeomlás veszélyére. Augusztus 2-án a Somogyi Munkás arról számol be: indul a gyermeküdültetés, továbbá felhívást olvashatunk lapkihordó azonnali felvételéről. Az utolsé), augusztus 5-i számában pedig részletes beszámolót közöl Szamuely Tibor öngyilkosságáról, továbbá a párt összvezetőségi üléséről, ahol az előadók hangsúlyozták: a munkásság nem adja ki kezéből a hatalmat... Egyik lapnak sincs ideje, lehetősége elbúcsúzni olvasóitól.