Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)
T. Mérey Klára: Utak és települések viszonya Somogy megyében a 18-19. század fordulóján
A hadmérnökök jelentése ebben az említett forrásegyüttesben új színt jelent. A megye gazdaságtörténetét áttekintő történész számára értékes eredmények a következőkben foglalhatók össze: 1. Meglepő az, hogy Somogy megye egyes területein már az 1810-es években milyen kiemelten foglalkoztak juhtenyésztéssel. Ezek az adatok itt bukkannak fel először településekre lebontottan, számszerűen és nem uradalmi anyagban. Érdemes lenne ezeket - uradalmi források bevonásával - közelebbről megvizsgálni. 2. Figyelemre méltó egyes területeken az állatok faji összetétele, mely arra utal, hogy a megye nagy területén a szántóföldi művelésben az ökröket illetve szarvasmarhákat használták igavonóként, s a lótartás háttérbe szorult. Ugyanakkor a háborűs állapotokat jelzi egyes helyeken a lovak számának erős csökkenése. Az insurrekciós sereg felszereléséhez sok lóra volt szükség és ez a nagyon alacsony ló létszám általában a nemesek lakta falvakban jelentkezett. 3. Érdekesek az egyes falvak - táji munkamegosztás szerinti - faszerszám készítési feladatai már ebben a korai időszakban. Ezek konkrét hely szerinti megjelölése a hadmérnöki jelentésben bukkan fel először. 4. Figyelemre méltó a sertéstartás erdei formájának továbbélése, amelyre nemcsak az utal, hogy a hadmérnök egy-egy településnél kifejezetten megemlíti azt, hanem a makktermés fontosságának kiemelése az egyes települések „javai" között, - Vályi lexikonában, - és a növénytermesztésben helyenként nagy szerepet játszó kukorica-termesztés hangsúlyozása, amely - esetenként a hadmérnökök jelentésében is hangot kapott. 5. Kevés szó esik - gondolom a felmérés titkossága miatt - a településeken lakók életszínvonaláról. Ezt a hadmérnöki jelentés más témáiban pótolják. 164 Mégis helyenként a néprajz számára is hasznosíthatóan erre vonatkozó adatok is felbukkannak a táblázatokban: földkunyhókról, szegénységről vagy éppen jómódról esik szó. 6. Érdekes a hadmérnökök által leírt utak vonalát követni, hiszen azok tájleírást is adnak. Somogy megye akkor még a vizek áradásának kitett terület volt nagyrészt, bozótos és erdős területek váltakoztak. A nagy vízrendezés időszaka még váratott magára, hiszen a Kapós völgyének rendezése az 1820-as években kezdődött, Beszédes József mérnöki munkájával. Ennek ellenére a hadmérnökök csak helyenként és kisebb útjavítási munkálatokra tesznek javaslatot. A természeti erőket inkább beépítik stratégiai elképzeléseikbe, precíz tájleírásaikba. Mindez csak néhány kiemelt „eredmény" a gazdag anyagból, de a kutatómunkát nem lehet lezárni. S noha a települések és az utak viszonyát kívántuk e hosszúra nyúlt tanulmányban megvilágítani, ennek középpontjába nem ez a kérdés került, hanem az ember, aki nagyrészt ugyanazokat az utakat taposta évszázadokon át 165 Somogy megyében, de találékonyságával az egészségtelenné vált környezetéből is ki tudta emelni az életét megkönnyítő és a fejlődést, előrehaladást előmozdító tárgyakat, eszközöket (a nádat, hogy pótolja a fát, az erdő sokszínű kincseit stb.). De mindehhez, ezeknek megismeréséhez szükség volt azokra a felmérésekre is, amelyeket hazaiak és idegenek - más-más szempontoktól hajtva - lelkiismeretesen elvégeztek és tanúságul hagytak az utókorra.
