Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

T. Mérey Klára: Utak és települések viszonya Somogy megyében a 18-19. század fordulóján

L. Nagy tizenöt év múltán 34 házat jegyzett fel ebben a faluban és 272 lakót, 155 katolikus és 111 protestáns lakoson kívül élt még ott 6 izraelita is.

94 Ennek az útnak utolsó állomása Kaposvár mezőváros volt. II. József idején ezt Esterházy herceg mezővárosaként jegyezték fel, ahol 385 házban 2166 lakos élt. Vályi lexikona magyar, német, szerb és horvát mezővárosnak mondja Somogy megyében, amelynek lakosai katolikusok. Földesura Esterházy herceg, s Pécstől, Kanizsától, Keszthelytől egyaránt 6-6 mérföldnyi távolságra fekszik. Toponár és Juta félórányira van. A vármegye itt tartja gyűléseit. 1778-ban készült a megyeháza. Van még itt az uraságnak egy nagy élésháza. A határ háromnyomásban művelt, őszit, tavaszit középszerűen terem. Jó bora van és piaca: Kanizsa.

95 Kaposvár, mint megyeközpont, a posta szempontjából is jelentős helység volt, bár a postautak messze elkerülték. A postalexikon azonban tartalmazza a postautak szempontjából fontos adatait. így ebből tudjuk meg, hogy a 18. és 19. század fordulóján magyarok, németek és horvátok laktak ott. A megyegyűléseket ebben a mezővárosban tartják, a Kapós folyónál fekszik és 4 órányira van Laktól, amely a legközelebbi postaállomás.

96 A hadmérnök az 1810-es években meglehetően hosszú bejegyzéssel említi a helységtáblázatban. Lakosainak számát 700 férfi és 600 nőben határozza meg, 250 házat és 200 istállót jegyzett fel. (Mint ismeretes, ez a mezőváros Esterházy egyik uradalmának központja volt.) Az állatállomány 100 lóból és 150 ökörből állt. Az elhelyezhető, beszállásolható férfiak száma 5000, a lovaké 800. A településen szabad az áthaladás, elég széles az út és jó. Északi irányban kikerülhető, dél felől dominál. Két óriási magtár van benne (gemauerte Schüttboden), mindegyik 15 ezer mérő termény befogadására alkalmas, raktárrá alakítható. Az egyik a megye, a másik Esterházy herceg tulajdona. Több jelentős épület áll benne, többek között megyeháza, polgári kórház (Bürgerspital), amely 2000 férfi befogadására alkalmas kórházzá alakítható. Ebben a mezővárosban van a megye központja, plébános és káplán él itt. Lakosai egészséges, erős emberek, többen kézművesek, de sokan élnek föld- és szőlőművelésből. A talaj körös-körül agyag, gabonával bevetett, lakosai ebből élnek. Az 1812. évi megyei leírás megemlíti, hogy a Kapós folyó náddal benőtt partján fekszik Esterházy hercegnek ez a mezővárosa, amelyet uradalmi épületek ékesítenek, ahol megyeháza áll, amelyben törvényszéki és megyegyűléseket tartanak, vagyis ,,a vármegye székvárosának is lehet mondani" - hangzik a jelentés. Gyógyszertára van. Lakói róm. katolikus magyar mesteremberek, templommal, plébániával, káplánnal. Láthatók még a régi vár romjai, amelyet 1686ban foglaltak vissza a töröktől, s a Rákóczi-pártiak rombolták le. L. Nagy adatai szerint 1828-ban itt 396 házban 3072 lakos élt, közülük 2847 volt katolikus, 40 görögkeleti (ők lehettek a Vályi által említett szerbek), 113 protestáns és 72 izraelita.

97 Ez volt tehát a megyeközpontot a szélső területekkel összekötő egyik fontos útvonal a 18-19. század fordulóján. Ez az út nem tartozik a 18. század utolsó harmadában Somogy megyében nyilvántartott országutak közé.

98 1804-ben készült egy olyan kimutatás, amelyet Michael Josef Szoverényi kanonok (Domherr) készített gróf Széchényi Ferenc, Somogy megye akkori főispánjának kérésére és megbízásából, és amelynek adatait utóbb Rumy pro-