Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

T. Mérey Klára: Utak és települések viszonya Somogy megyében a 18-19. század fordulóján

Mihály tiszteletére felszentelt kápolna, amely a szőlőhegy közepén áll. Korábban saját lelkésze is volt, de 1812-ben már a zákányi plébánia leányegyháza, filiája. A megye puszta- és csárdaösszeírásaiban nem szerepel sem ez, sem az út következő állomásaként említett Mükvár.

58 A hadmérnök ezt magányosan álló kocsmaként mutatja be, amely két épületből és egy istállóból áll, 20 férfit és 6 lovat lehetett ott elhelyezni, és az állatállomány 6 ökörből állt. Vályi lexikonában egyik települést sem említi, ezeknek a hadak vonulása esetén lett volna nagyobb jelentőségük. L. Nagy művében két Szent Mihály pusztát is említ, de ház illetve lakók nélkül. Az út innen - a térképen is követhetően - Szent Pál felé halad a Dráva felé, majd délkeleti irányban Porrog és Szent Királyon át Gogenec kocsmáig, amely erdőben, síkságon feküdt. Szent Pál (Porrog) II. József idején 21 házból állt, amelyekben 159 lélek lakott. A hadmérnök az 1810-es évek elején 61 házat és 39 istállót jegyzett fel itt, továbbá 60 lóból és 90 ökörből álló állatállományt. Jelentőségét mutatja, hogy e faluban 500 embert és 40 lovat jeleztek elhelyezhetőnek. A korabeli leírás hegyes-völgyes határú falunak mondja a marcali járásban, jó bort termő szőlőhegyekkel. Római katolikus magyarok lakták. Szent Király (Porrog) a Festetics család birtokához tartozott, a 18. század végén 56 házban 473 lakos élt itt. A hadmérnök 59 házat és 40 istállót jegyzett fel, s a helység még 500 férfi és 50 ló elhelyezésére volt alkalmas. Állatállományát ekkor 70 ló és 80 ökör képezte. Határának fekvése hegyesvölgyes volt, s 1812-ben - a megyei leírás szerint - kicsiny szőlőhegye volt, s ágostai hitvallású magyar lakosainak lelkésze és imaháza volt. Ennek az útszakasznak egy fontos tájékozódási pontját jelentette a Gogenecz nevű csárda, amelynek nevét egyik forrásunkban sem találjuk, sem a csárdaösszeírásban, sem a megyei leírásban és egyéb összefoglaló munkákban sem tűnik fel a neve. Egyedül II. József korában felfektetett térképen szerepel egy nagyon rosszul olvasható név: Gogines, amely - fekvése alapján talán ezzel azonosítható.

59 Ez a csárda a hadmérnök tudósítása szerint egy erdő közepén állt, 3 épület és 2 istálló tartozott hozzá, s 30 férfi és 10 ló elhelyezésére alkalmas. Állatállományát 6 ló és 8 ökör alkotta. - II. József térképészei szerint félórányira volt Csurgótól. Ők csupán egy vendéglőt jegyeztek fel ezen a helyen. Ennek az útnak következő állomása Csurgó mezőváros volt. Festeticsbirtok már II. József népszámlálása idején, de akkor még falu volt, 117 házában 889 lakos élt. - Negyedszázad múltán a hadmérnök 127 házat talált benne, és 90 istállót jegyzett még fel a mezővárossá emelkedett Csurgón. Állatállománya - méltán a Festetics-uradalom egyik fejéhez - 160 ló, 200 ökör és 500 juh volt. A mezővárosban 1800 férfi és 300 ló számára volt elegendő férőhely Szenta falu, az út következő állomása ugyancsak Festetics-birtok volt. 1786-ban 57 házban 539-en laktak. Negyedszázad múltán a hadmérnök ugyancsak 57 házat talált itt és 30 istállót; 500 férfi és 40 ló elhelyezésére találták alkalmasnak. Állatállománya 60 ló, 100 ökör és 450 juh volt. A következő útszakaszban feljegyzett két csárda: Tüskevár és Sótartó, mindkettő erdőben feküdt. Az elsőben 4 házat és 2 istállót, a másodikban l-l házat és istállót talált a hadmérnök. Az állatállomány Tüskeváron 4 ló, 8 ökör, Sótartó csárdában mindössze 4 ökör volt. Egyik csárda neve sem szerepel sem