Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

T. Mérey Klára: Utak és települések viszonya Somogy megyében a 18-19. század fordulóján

együtt Festetics-birtokként jegyezték fel és Böhönyéhez tartozott. Aradpusztán ekkor 5 házban 31-en laktak, Dávodon pedig 6 házban 27-en. Dávodpuszta jellege azonban más, mint Aradpusztáé, ezt az adatai is elárulják. A hadmérnök 6 házat és 2 istállót jegyzett fel itt, s 150 férfit és 200 lovat tartott elhelyezhetőnek. Az állatállomány 400 ló, 50 ökör és 350 juh, vagyis ez az uradalom egyik állattartó pusztája, majorsága volt. A hadmérnök a megjegyzés rovatba feljegyezte, hogy ezen a pusztán van gróf Festetics nagy ménese, s mellette áll néhány szilárd anyagból készült épület. Ez a puszta erdőben feküdt. - L. Nagy művében mindkét puszta a praediumok közt szerepel, Aradon 1 ház állott 11 lakossal, Dávodon pedig 5 házban 38-an laktak az 1820-as években. Stratégiailag fontos pontnak jelzi a Nagy Hidat, amelyen 1 ház állott, amiről külön feljegyzi a hadmérnök, hogy Nagy Bajomhoz tartozó kocsmaépület. Ezt követően jegyzi fel Nagy Bajomot, amelynek azonban sem a „státusát", sem adatait nem közli. A tájat azonban leírja: homokdombok között fekvő terület ez, amelyet kis tavak vesznek körül, s ezért a faluban nagyon rossz a levegő. Több nagy privát épület állott benne, istállók, s — mint írja - békeidőben garnizon is volt itt. Vályi művében erről nem találunk feljegyzést, csupán arról ír, hogy magyarok, többnyire nemesek és katolikusok laknak ebben a Somogy megyei faluban.

45 L. Nagy német és horvát nevét is közli, az 1820-as években vásártartási joggal és három felekezet templomával (r. katolikus, kálvinista templom és zsinagóga) is rendelkezett. Ekkor 272 házban 2054-en éltek, többségükben kálvinisták, de elég népes (127) zsidó közössége is volt. A postalexikon azzal egészítette ki a tudnivalókat, hogy több nemesi család is lakott itt, öt puszta tartozott hozzá. Marcalitól 3 órányi távolságra feküdt.

46 Úgy tűnik, hogy ennek a területnek földrajzi helyzete alig változott a két állami felmérés időpontja között, sőt, inkább a gazdasági élet hanyatlására utaló jelek vannak néhol. A megyéről 1812-ben készült leírás Nagybajom esetében utal is ennek egyik okára. Ezt a falut valaha érintetlen erdőségek borították - hangzik a jelentés -, s az erdei legelő viszont kiválóan alkalmas volt az állattenyésztésre. De miután az erdőt kivágták, a határ negyedrészét „a szél által hordani szokott homok miatt" alig használhatják legeltetésre.

47 Az utak protocolluma az Alsó Vidoveczről (Muraköz) induló egyik út utolsó szakaszaként ismét Somogy megyei helységneveket említ: Berzencét, Udvarhelyet, Zsitvát, Babócsát, majd végállomásként Istvándit.

48 A Somogy megyének nyugatról keletre haladó útjainak egyike pedig a Légrádról induló országút volt, amely Szent Mihály, Szent Pál, Porrogszentmihály, Csurgó, Szenta, Tarany Agarév és Babócsa települések mentén haladt.

49 E protocollumba felvett utolsó út ugyancsak Somogy megyén vezetett át, Inke volt az első megyei település, ahonnan az Iharos Berény-Vid közötti postautat említi a hadmérnök, majd áthaladt ez az út Puszta Tsőd, Vése és Böhönye településeken, ahol egyesült a Berzencéből Marcaliba haladó úttal.

50 E három út katonai leírása is rendelkezésünkre áll. Az Alsó Vidoveczről induló út - átszelve a Muraközt - a Dráván át, majd Légrádnál a Murát is érintve jut el a Zdallához, amely csatorna az elválasztó vonal Somogy megye és a Varasdi generalátus között. Innen a Bodaló kocsmához vezet az út, amelynek neve - sajnos - egyik forrásunkban sem található. Az út a továbbiakban Pertózin át vezet Berzencére. Ezt falunak nevezi, de nyomát nem leljük sem a térképen,