Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

T. Mérey Klára: Utak és települések viszonya Somogy megyében a 18-19. század fordulóján

Ezen a tájon számos földút vezet át - írja a hadmérnök -, amelyek nagyrészt természetes talajon haladnak, közülük kilencet említ meg. Az 1. út Nagy Laktól Siófokig a Balaton mellett haladó postaút. A 2. út Kaposvártól Dombóvárra halad, majd innen tovább Tolna megyében Ozorára. A 3. út is Kaposvárról indul, de ez Tolna megyén át a Veszprém megyei Mezéíkomáromba tart. A 4.-től a 9- út Tolna megyében indul és ágazik el különböző irányban. A postaút talaját homokosnak jelzi, de a többinek is nagy része homok, általában kevert a talaj. Több helyen, különösen erdőben az agyagos talaj megakasztja az előrehaladást. Esőzés idején ezek az utak használhatatlanokká válnak. A negyedik kerületben az egész hegységnek déli lejtése van. A terület egynegyedét borítja magas törzsű fákból álló erdőség. A talaj homokos, de több helyen kavicsos és köves. Az utak délről vezetnek, s van közöttük olyan is, amely lóval és kocsival járható, de a gyalogosok is közlekedhetnek egész éven át azokon, ha az e vidéket ismerő egyének vezetik őket. Felsorolja a hegyvidék jelentősebb útjait, amelyek közül azonban csak az első vezet Somogy megyébe: Szigetvárról Boldogasszonfán át Toponárra, amelynek nevét Taponárnak írja). A többi hét út Baranya illetve Tolna megyékben halad, s hosszabb távolságokat hidal át. A mérnök itt megemlít néhány rövidebb, ún. összekötő utat is, amelyeknek mindegyike Baranya megyei út, kivéve a Szigetvárról Pécsen át Pécsváradra tartó utat, amelynek kőalapzata van és kavicsozott. A többi út, így a somogyiak is - ezen összefoglaló szerint - természetes talajon haladnak, többnyire homokos, de vannak agyagos vagy kővel kevert szakaszok is. Ezen utak egy része tehát rossz idő esetén használhatatlan. Az ötödik kerületbe tartozik Pécs a Mecsekkel, a Villányi hegycsoport és további területek, amelyek teljesen Baranya és Tolna megyék útjait foglalják magukba. A leírásnak ezt az összefoglaló részét községekről készített táblázatok egészítik ki, amelyek nemcsak az utak és a mellettük fekvő települések kapcsolatába engednek betekintést, de érdekes pillanatképet adnak az 1810-12 közötti állapotokról. Ez a leírás, már csak célkitűzését tekintve is, eltérő vonásait jeleníti meg e tájnak és népének, mint a lexikonok vagy más természetű leírások. A települések és lakosaik Az Országleírásban szereplő Helységtáblázatok (Ortschafts-Tabelle), vagyis az egyes helységekről felfektetett helységleírásoknak több formája található meg ebben az anyagban. Az egyik: az útvonalak szerint csoportosított és részletes ismertetést közöl az utak mellett fekvő településekről. A másik, a terepbejárás sorrendje szerint veszi sorra a településeket, s csupán az áthaladás (passage) nehézségére vagy zavartalanságára tér ki, esetleg a katonai „értékre" tesz megjegyzést. A táblázatokat - a felosztott területek szerint - nem ugyanazok a személyek állították össze, s noha a felvétel alapjában véve egységes szempontok