Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

Knézy Judit: Élet a Festeticsek csurgói uradalmában a XVIII. század utolsó harmadában

vonalán álltak, főként abban különböztek, hogy jól alá voltak pincézve, és nem egy, de két vagy több szobájuk volt. A meginduló uradalmi építkezési kedv a vendégfogadókat is elérte, ha szükségessé vált javításuk. 1768-ban Taranyban, ahol eddig nem volt, még fából emeltettek egy molnárral kocsmaházat. Szerződéséből kiderül, hogy az épületfát is maga termelte ki hozzá segítséggel. Megfaragták, a „kertelést és lécezést... a pallásolást... s az ajtók és ablakok rámáinak csinálását..." is rájuk bízták 45 forintért, egy köböl búzáért, egy köböl rozsért és egy akó borért. Tehát még asztalost nem alkalmaztak e fából való ház emelésénél. A beosztása a következő volt: két szoba, mindegyiknek egy benyílója s a szobák között egy „kőből rakott konyha" és hátul két kamara. A méretek a következők: teljes hossz 11 öl (1 bécsi öl 1,89 m, tehát 19,79 m), szélessége 4,5 öl (8,5 m), a szobák 3 öl (5,67 m) szélesek, a benyílóval együtt hosszuk 4,5 öl, a konyha és a két kamara 2,5 öl (3,78 m) hosszú.

80 A csurgói központ közelében lévő alsoki kocsma 1767-ben fatalpas, sövényre sározott és vakolt falú, nádfedésű lakóépület két szobával, melyek egyike vendégszoba, másika lakószoba. Előbbiben négy utóbbiban két nagy üvegablak volt, „paraszt kálha" (azaz mázatlan), fenyőfából való dupla ajtó, padlás és mestergerenda, az ajtón vaspántok és ón pléh, a padló téglával kirakott. A kettő között téglafalú, bolthajtásos, kéményes konyha ebben az időben jó színvonalúnak számít, benne jó állapotú tűzhellyel, amely alatt sütő kemence van (tehát a kemence tetején főztek), ablakja, két félrészből álló ajtója és téglázott padlója (flastromozott) mind igényes elkészítéséről tanúskodtak.

81 Egy nagyobb kamara (földes „tömött aljú", két kis ablakú, kettős ajtajú, fenyőfa mennyezetű) követte a hátulsó szobát s egy kisebb, de hasonló kiképzésű a konyha elé lett ragasztva, az épület végét két kő és két faoszlop alatti, náddal fedett nyitott szín zárta. Az egész alatt kőfalú, bolthajtású pince húzódott végig, három rekeszből állt, kettőben az uraság, egyben a kocsmáros italkészletei foglaltak helyet. A vendégfogadós a boronafalú, szalmafedésű dupla istálló egyikében 8, másikában 4 marhát tarthatott, csak egyharmad részét padlásolták. A zsidónak egy szobából és füstös konyhából álló sövényház szolgált lakásául. Arendája évi 12 forint volt. Csurgón ez időben még rangosabb vendéglő állt rendelkezésre három téglapincével, két részben az uradalom bora, egyben a fogadósé, mintegy 347 akónyi. Hat szoba, egy kéményes konyha, négy kamra, lóistálló, kapu alatti kis szekérszín és mellette egy kis veteményeskert, mind a haszonvétel tárgyát képezték. A padláson a földesúr gabonáját tárolták, de csak zsúppal fedték az épületegyüttest.

82 Az 1770-ből fennmaradt vendégfogadó átépítési rajza nem lehet azonos az előbbivel, mert csak egy kamrája volt. Az épület L alakban szegélyezte a telket hatszobás, kéményes konyhás, a konyha előtt padlásfeljáróval, az épület végében pincelejáróval, belül gang húzódott végig és színek kerültek a szélekre. A terv szerint U alakban vette volna körül az épületegyüttes az udvart, az új szárnyra színt, két istállót és egy kamrát terveztek.

84 (4. ábra) A vendéglősökkel kötött szerződések tételei nagy tarkaságot mutatnak. A nagyobb forgalomtól távolabb léső helyeken a kocsmárosok esetenként a mészárszéket, pálinkaégetést, bármi, pl. kukorica, deszka stb. árulását is vállalták. 1771 áprilisában szerződött a Sánc kocsmára Krausz József. Csak az uradalom borait árulhatta, „fáradságáért" akónként 10 dénár kocsmapénzt kapott. A kocsmához tartozó szántót, kaszálót, istállót használhatta, tehenet tartha-