Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)
Knézy Judit: Élet a Festeticsek csurgói uradalmában a XVIII. század utolsó harmadában
úrbéli telekkel vagy telekhányaddal rendelkezők kilencedet, sőt tizedet is fizettek: „...az ollatin földekrül... a'kik nincsenek rétben adva, kilenczedet, sőtt a'hol a törvény engedi, ottan igazi tizedet is kiadni..." 1. Molnárok Az árendás molnárok a többi iparossal ellentétben, akik pénzzel váltották meg robotkötelezettségeiket, olykor természetben, kézi, faragó munkával szolgálták le a kapott földterületeket vagy más bérelt javaikat. így volt ez a Széchenyiek marcali és csokonyai uradalmaiban, „amikor és ahol az uradalom kívánja", tehát bármikor rendelkezésre kellett állniok. A csurgói uradalomban eddigi adataim szerint az adott időben többnyire napszámért foglalkoztatták a molnárokat. Ekkor még fából való vízimalmokat készítettek. így pl. Csurgó határában 1767-ben 24 számbavett építményről a következőket írták: „ezen helységnek határában Nagymartonból lefolyó vizén közel Csurgón alul vagyon az uraságnak két kerékre újonnan építtetett szitás malma, a malomház ugyan boronábul, tüzelő helye pedig kéménnyel együtt téglábul vagyon építve... tavali esztendőben produkált 107 és fél köblöt ...mindenkor elegendő vize lévén... azon igyekszik az uraság, hogy az árvizek által elvitetett halak helyett másokat hozasson a malomgátba... a molnárnak ugyan új háza még el nem készült, mindazon által már... el fog készíttetni, azalatt a molnár Boros Gergely el szökött jobbágynak az házában continuálván lakását..." Az 1768-73-as évekből kevés a molnárokkal kapcsolatos szerződés, valószínű ha, nem volt gond, nem évente újították meg. Inkább számadások, a malomkönyvek adatai adnak képet tevékenységükről. 1768-ban még fából kellett Taranyban Joó Mihály molnármesternek vendéglőt építenie. 25 1771-ben a molnárok faragtak új kapukat az akolhoz, amiért 49 icce levont újbort mértek ki nekik. A taranyi molnároknak 12 napszámot 3 forintot napi, fejenkénti 25 dénárjával fizettek a háromfai akol és ház faragásáért és felállításáért. 26 A szentkirályi - valószínűleg családi rokoni vállalkozásként működtetett - malom hat gazdájával (Novákovics Jánosné, Varga Moyzes, Sándor, Istók, Jankó, Pali) szerződését 1771. január l-jétől módosították, azaz az addigi évi 2 forint helyett 4 forintot kellett fizetniök a szokásos évi két terminusban. A szerződésben nagyon pontos az erdők védelmével kapcsolatos rendszabályok hangsúlyozása. A malom javításához csak száraz dőlt fát használhattak fel, szerszámfának nyersfát csak a tisztek által kijelöltekből a megfelelő árért vehettek igénybe. A Somogyudvarhelyhez közel fekvő két malmot (zsdálai Pálinkái és az Alsó Uj malom) három illetve hat gazdája hasonló szerződésmódosítást írt alá mind az évi 4 forint bérről és a fafelhasználás módjáról, dűlt fából ingyen, nyers fából... alku szerint használhattak. 27 Az átvett gabonafélékről a számadások között található malomkönyvek tanúskodnak éppúgy, mint a kiadott őrleményekről, sőt év végén összesítést adnak a malmok kapacitásáról is. 176943Ő1 fennmaradt a somogysimonyi malom rajza (28. jegyzet, 2 ábra). A fentieken kívül 1771-343an a legtöbb szó a csurgói, taranyi, szentmiklósi egy-egy, a három szentai (Belső-, Uj, Szitás), három vízvári (Fölső, Középső, Alsó) vízimalmokról esett. Az 1822. évi malomösszeírás többségüket másod- illetve harmadosztályúnak jelzi. A kakonyairól megjegyzik, hogy csak esős időben és hóolvadáskor őröl. 29
