Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

Szíjártó M. István: Adalék Somogy megye 18. századi betelepülésének kérdéséhez

prímást, a főpapokat, a bárókat, a királyi tábla tagjait, a megyék és a szabad királyi városok küldötteit minél nagyobb számban, kik kizárólag a hadsereg fenntartására szolgáló adók kivetéséről tanácskozhatnak. Az 1744. évi tanácskozást Szekfü Gyula nevezi ,,co/7Cwrsws-szerű"-nek. (I. m. 247.) Noha nem mondta ki törvény, hogy a nemesi felkelést országgyűlés nélkül nem lehet egybehívni (ez például II. József uralkodásának a vége felé is hosszú alkotmányos viták középpontjában állt a központi kormányhatóságokban {Marczali Henrik: A hadsereg... 19.), a rendi alkotmány szokásjogi s ekképpen igen flexibilis rendszerében Mária Terézia az 1740-es évek elején a magyar rendek kivételesen erős pozíciójára való tekintettel helyesnek láthatta a nemesi felkelést egy ilyen „kis országgyűléssel" megajánltatni. Mikor a bajor örökösödési háború alkalmával 1778-ban Mária Terézia utoljára hadba szólította a magyar nemesi felkelést (ReiszigEde: i. m. 494.) - melynek hadba vonulására végül mégsem került sor, tekintettel a „krumpliháború" katonailag teljesen eseménytelen voltára -, nem tudok róla, hogy concursusx. hívott volna egybe, azt feltehetően nem vélte szükségesnek. 1744-ben viszont jól mérte fel az erőviszonyokat, mert Somogy vármegye közgyűlése azzal a fenntartással hirdette meg a felkelést, hogy ez az eljárás a jövőben precedensül nem szolgálhat, most a porosz támadás indokolja a felkelés elrendelését ezen a módon, de fenntartják jogaikat, hogy arról „előbb a nemességgel országgyúlésileg" kell dönteni. (P 1744-1746 8, 139-140.) 23 Szekfü Gyula: i. m. 247. és Andorka K.: A magyar nemesi fölkelés harczba lépése II. Frigyes ellen 1744-ben. Hadtörténelmi Közlemények 6. (1893) 116. 24 Marczali Henrik: Magyarország... 247. 25 P 1744-1746 8. 127-128., 131-133. 26 Uott 140-141. 27 Az egy-egy kapitányból, hadnagyból, zászlótartóból és őrmesterből, négy káplárból és 180 közlegényből állt. Közülük egy lovas zalai birtok után állítandó portálisként szerepel. Levonásával ez 187 főt ad ki, a tisztikar nélkül (hozzájuk számítva a nemes őrmestert, de a legénységi névsorban szereplő őrmestert, az élelmezési altisztet és a trombitást nem) pedig 183-at. 28 Éble Gábor: Törvényhozás... 571. 29 Eble Gábor: Az 1741-i insurrectio szervezése. Hadtörténelmi Közlemények 11. (1910) 174., 187. 30 Vajon ők is portalistáknak számítanak? A mondatból ez sem derül ki egyértelműen. 31 P 1744-1746 8. 140-141. 32 35 portálist illetve 122 katona- végleges létszámot úgy kapunk, ha beleszámítjuk az egyetlen más megyebeli birtok utáni portális katonát is. Ez szerintem újabb érv amellett, hogy a vármegye automatikusan akarta megismételni a két év előtti felkelést, attól nemcsak saját,kárára" nem akart eltérni, de még arról is megfeledkezett, hogy az egyetlen hozzá került vasi portális lovast levonja az 1744. évre tervezett kontingensének létszámából. Mária Terézia említett leirata (P 1744-1746 8. 127-128.) szerint gyalogos katonákat is ki lehet állítani, ha az érintettek lovasok küldésére nem képesek. Esterházy József levelének mellékleteként követendő például állítva csatolta Vas vármegye közgyűlésének részletes szabályozását az inszurrekcióval kapcsolatban. Itt olvasható többek közt az a megoldás, miszerint a lovasokat két gyalogos katonával lehet kiváltani. (P 1744-1746 8. 138.) A somogyiak ennek sem feleltek meg. 33 Az 1741. évi országgyűlés ajánlata már eleve a rendes porciónál havi fél forinttal alacsonyabban szabta meg a csapatok ellátmányát, s ezt később havi három forintra szállították le. {Éble Gábor: Törvényhozás... 581.) Végül az a négy és fél és - lovakra - háromforintos szokásos porció helyett három-három forint lett. (Szabó Dezső: i. m. 583.) 34 P 1744-1746 8. 140. Pedig II. József idején az alkotmányellenes katonaállítás teljesítésénél Somogy az eminens megyék közt volt: 1788 augusztusában, mikor az össz-