Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)
Timár Péter: A szerdahelyiek Somogy megyei birtokai. 1. rész: Szerdahely
lyen birtokot felajánlottak a remetéknek, amiért cserébe Imrefy Miklós egy telket kapott tőlük, és ezen a telken felépült Miklós és János kúriája. Ez lehetett a szálka a barátok szemében, sőt, azt gondoljuk, pontosan ekkor zajlott vagy kezdődött kúriájuknak megerődített várkastéllyá való kiépítése. Ez óhatatlanul újabb területfoglalással, esetleg erdőirtással járt a monostor territóriumán. így hát megértve tiszteletüket a szerzetesek és Szent László király iránt, mégis arra gondolunk, hogy amikor minden családtag önzetlennek látszó gesztussal lemondott a céli birtokrészéről, ezt csakis az új kastély érdekében tette. S hogy miért ragaszkodtak az Imrefyek ennyire a monostor melletti földhöz, arra egyszerű a magyarázat: itt állhatott már őseik háza. A pálosok elfogadták az alkut. Tamás, a rend főnöke pedig megparancsolta a szerdahelyi perjelnek és szerzeteseknek, hogy ne háborgassák az Imrefyeket a szóban forgó föld miatt. 145 Az országbíró utasította a szekszárdi konventet, iktassa be a Szerdahelyi Imrefyek céli birtokrészébe a szerzeteseket, ami meg is történt. 146 Ekkor még nem sejtették, hogy a céli birtokkal 20 évig tartó beiktatási bonyodalom kezdődik. Két héttel a beiktatás megtörténte után egyszer csak megjelent a szekszárdi konventnél Céli Garázda Péter, a pozsegai Szt. Péter egyház prépostja és testvérével együtt ellene mondott az iktatásnak. 147 Az ezután következő idézésre azonban nem jelentek meg, holott a remeték ügyvédje 38 napig várakozott rájuk, ezért az országbíró megbírságolta őket. 148 Az ügy Mátyás király halála miatt nem záródott le és mivel 1498-ban a remeték nem jelentek meg a tárgyaláson, II. Ulászló király őket is elmarasztalta 6 márka büntetéssel, majd meghagyta a szekszárdi konventnek, idézze meg őket a királyi személyes jelenlét bírósága elé. 149 A további fejleményekről 1511-ben hallunk, a perbe beleszólt a madocsai apát is, akinek a Cél birtokkal szomszédos Ivak 150 határai miatti pere egészen 1468-ig visszanyúlt. 151 Később békésen megegyeztek a határokról. 152 1495-ben Tamás, a szerdahelyi perjel is perben állt a helybeli plébánossal. 153 1495-ben érdekes per kezdődött II. Ulászló király előtt. A felek előadták a királynak, hogy a még kiskorú Dersfy Miklós és osztályos atyafia: Danes Pál lányai közt bizonyos iratok és egyéb holmik miatt per folyik. Az iratokat a pálosok kolostorában őrizték egy nagy, öreg, kötelekkel körülkötött szekrényben, amit nagysága és ódon volta miatt szekérre rakni nem tudtak, ezért a benne talált okleveleket egy ládába tették, átkötözték és a lányok pecsétjével lepecsételték. 154 Egy év múlva Dersfy Miklós úgy adta elő a dolgot a nádornál, hogy Berzencei Bornemissza János familiárisaival rátört a remetekolostorra és a szekrényt, amelyben az őt is érintő, a Tótfalu, 155 Irefalva, 156 Gyarmat, Veresalma 15 " falvakra, valamint Bát, Szentbalázs, Szerdahely, Zarany, 158 Sárd és Csoknya 159 falvakbeli birtokrészeire vonatkozó oklevelei voltak, elvitte a panaszos nagy kárára. 160 Feltételezhetjük, hogy a kolostorban, ahol a Dancs-lányok birtokjogait biztosító okleveleket őrizték, külön szekrénye volt a pálosoknak is, és ebben sokkal több oklevél lehetett, mint amennyit Gyöngyösi Gergely megtalált 1522 körül. Danes Pál említett oklevelei nem kerültek vissza Bornemissza Jánostól, de nem az ő családi levelesládájában, hanem Sibrik Osvátéban maradtak korunkra.
