Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)

Stamler Imre: A honfoglalás előzményei és a vastermelés

a sztyeppéi világba vezet. A sztyeppéi rovásírás pedig kapcsolatba hozható a szogd írásbeliséggel, és a még ősibb mezopotámiai írással. A kínai feljegyzések a türkök életmódját ugyanúgy írják le, mint a hunokét. A türk hatalommal kapcsolatosan fontos a kagán felavatásáról, a kagánná avatási szertartásról szóló tájékoztatás. A türk szertartásvezető hatalmasságok kilencszer forgatták meg az uralkodásra vállalkozó kagánt a Nap irányát követbe. Bizonyára napkeltekor. A sírok, a sátrak keleti tájolása is a Nap tiszteletével, égi megszemélyesítésével függ össze. Ez így volt az avaroknál, magyaroknál is. A Somogyjádon feltárt 10. sz.-i sírok feltárásakor személyesen is tapasztalhattam ezt, és a többezres Zamárdi avar temető feltárásakor is. A vallásosság egységes volt többségében a sztyeppén. A kagánavatásnak volt még egy másik érdekes mozzanata is. A kazárokhoz hasonlóan selyemkendővel elkezdték fojtogatni, s közben azt kérdezték tőle, mennyi ideig kíván uralkodni... Az avatási szertartásnak voltak még más elemei is. A pokrócot, - benne a kagánt - forgatták a Nap irányába, miközben az alattvalóknak hajlonganiuk kellett. Az uralkodónak lóra ülve is voltak szertartásos teendői. A temetési szokásokról is részletesen írnak a kínai források. Ezekből számunkra az a fontos, hogy olyan dolgokra is igazolásokat adnak, amikre az avar és magyar hasonló vallású, kultúrájú népek temetői, sírjai nem beszélhetnek. Sátorban felravatalozták a halottat, sátor elé rakták le az állatokat, körüllovagolták hétszer a sátrat, közben feltépték arcukat és vérük összekeveredett a könnyűkkel. Szokásban volt a halott elégetése lovával együtt, s a hamut temették el. A hamvakat szertartással temették el. A sírra köveket és emlékoszlopokat raktak. Ezekből a szertartásokból bizonyára sok az avarokra, magyarokra is jellemző lehetett. Az oszlopállítás is. Sajnos nem kőből. így feliratok nem maradtak a sírok felett néhány emberöltő után... A kínai források őrzik azt a gyakorlatot, hogy az apa vagy a testvér halála után a fiak és testvérek, unokaöccsük elvették feleségül mostohaanyjukat, sógornőjüket. Persze ez a feleségülvétel lehetséges, hogy csak eltartást és gondoskodást jelentett és nem a mai értelemben vett házasságot. Priskos is megjegyzi Attiláról Bleda feleségének eltartását, miközben házastársi viszonyról nem ír... A türköknek voltak szent helyeik, ahol a szertartásos ünnepségeket tartották. (Barlangok, források, hegyek). Itt áldoztak istenüknek, a szellemeknek papjaik irányításával. A magyarság is megtartotta ezt a szokást. A krónikákból is tudjuk ezt. A keresztény szent helyek is ott keletkeztek, helyesebben folytatódtak, ahol ősi „pogány" szent helyek voltak. Forrásoknál, hegyeknél. (Segesden, Somogyváron, Pannonhalmán, Pécsváradnál stb...) Zemarkhosz bizánci követ beszámolója lstemi kagán udvaráról, hatalmáról Priskoshoz hasonló tárgyilagossággal szól.

28 A türk kagán szőnyegekkel, selyemmel díszített sátrában fogadta a követet. Aranyszéken ült, melyen két aranykerék volt. A szertartásszerű protokollt lakoma követte. A következő nap „egy másik sátorban jöttek össze, amely ugyanúgy selyemszövetekkel volt borítva és tarkítva, és ahol különböző alakú szobrok álltak. Istemi egy teljesen aranyból készített kereveten ült. A helység közepén aranykannák, korsók, sőt aranyhordók voltak. Miután ismét lakmároztak és ivás közben elmondták, és meghallgatták mindazt, amit kellett, eltávoztak. A következő napon egy másik helyiségben voltak, ahol arannyal bevont faoszlopok, továbbá arannyal bevont kerevet volt, melyet négy aranypáva tartott. A helyiség előtt hosszú sorban