Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)

Orbán Sándor: Mi történt a majorsági cselédséggel 1945 után?

gazdálkodjanak. Mindezt a juttatottak „örömmel" fogadták még akkor is, ha több helyütt „idegenkedtek" is a szövetkezeti formától, és szívesebben „új földosztásnak tartották" volna ezt a lépést.

82 Ezért is aztán - mint áll egy akkori feljegyzésben - „a közösen termek) csoportoknál általában a legalacsonyabb formákat kívánják kialakítani. Nem egy helyen csak egy évre, indulásként tervezik a csoportok megalakítását s aztán újra egyénileg akarnak gazdálkodni".

83 A korlátozással összesen igénybe vett 250 000 kat. hold területből viszonylag kevés (7,6 ezer kat. hold) jutott Somogy megyére és annak is csupán a felén, összesen mintegy ezer taggal alakult szövetkezet.

81 Egy, az ország első mezőgazdasági szövetkezeteiről 1949 januárjában elindított felülvizsgálatnak már a kezdetén olyan problémákat jeleztek a legfelsőbb politikai vezetés eléítt, amelyek szerint: „A tagok saját gazdasági ereje általában gyenge, mert a csoportok tagjai részben nincstelenek soraiból kerültek ki, akik rossz anyagi helyzetben vannak."

8

'' A vizsgálat tapasztalatait végül úgy összegezték, hogy „nagy számban olyan volt uradalmi cselédek s nagygazdák volt béresei tömörültek a szövetkezetbe, akiknek sohasem volt az új termésig elegendő tartalékuk." A somogyi 30 eset többségéről úgy számolt be, hogy az központi támogatással a földbérié) szövetkezet legmagasabb formáját vállalhatja, de kisebb részt olyanok is vannak, amelyek nem engedélyezhetők és a kis létszám vagy egyéb ok miatt még támogatással sem tarthatók fenn.

86 Eleinte a termelőszövetkezeti átszervezésre csakugyan „jellemző volt, hogy a belépéik többsége elsősorban agrárproletárokból, 3-7 holdas új földhözjuttatott kisparasztokból tevődött ki" - olvasható egy későbbről visszatekintő összegzésből is, amelynek egyébként viszonylagos realitását jelzi, hogy jórészt ebből az adottságból vezette le a szövetkezetek gyengeségeit is. így azt, hogy a termelőszövetkezeti elnököknek mintegy 35-40%-a alkalmatlan volt a vezetésre; „alacsony az állattartásban dolgozók szakmai tudása" s ezért fordulhattak elő többezres állatelhullások; részben munkaerőhiányában és elöregedettség miatt „alacsony termésátlagot értek el", holott „a termelőszövetkezetek összes közép- és hosszú lejáratú hitelterhe kat. holdanként 1120 Ft" - sorolta az 1954 júliusában kelt összegzés, levonva a konzekvenciát is: „Az ún. gyenge tsz-ek egy része (mintegy 200) élősdivé, álszövetkezetté vált, amelynek léte csak sok kárt okoz az egész szövetkezeti mozgalomnak".

87 Nem kétséges, az ilyen szövetkezetek nem vonzottak újabb belépőket még a pusztaiak köreiből sem. Ha korábban igavonó és felszerelés, vagy éppen föld híján hajlottak vagy kényszerültek is ilyen összefogásra, miután valamelyest gyarapodtak, jobbára inkább olyanokkal bővülhettek a termelőszövetkezetek, akik az ugrásszerűen megnövelt terhektől menekülve léptek erre az útra. A megnehezült helyzetet mi sem jellemezte jobban, mint az, hogy 19481949-ben a legilletékesebb helyek újra napirendre tűzték a húszas és a harmincas évek földreform-parcellázásaiból fennmaradt megváltási hátralékok egyszer már lezárt ügyét, illetve a hátralékok közadóként való behajtását is.

88 Hasonlóan „közadók módjára történt" az 1945-ös juttatások esedékes megváltási részletének a behajtása is, mivel a törlesztés 1948 második felére mélypontra jutott (Somogyban mindössze 16%-a folyt be a tervezettnek).

89 Az ország más táján azzal indokolták ezt a mulasztást egyes jelentések szerint, hogy „ezt a tartozásukat az állammal szemben már akkor lerótták, amikor a nagybirtokon éhbérért dolgoztak".

90 Az elégedetlenséget csak fokozták az olyan ese-