Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)

Orbán Sándor: Mi történt a majorsági cselédséggel 1945 után?

A kölcsönös segítségnyújtás, az összefogás kényszere és készsége könnyen vezethetett a korábbi gazdálkodási-termelési keretek bizonyos elemeinek megőrzéséhez, feltámasztásához vagy azokhoz hasonló újak kialakításához. Ilyenekhez még külön is ösztönzést nyújtott egyfelől a fel nem osztható, illetve a megalakítandó földműves-szövetkezetek tulajdonába kerülő majorsági gépek, épületek, ipari üzemek megszerzésének, hasznosításának szándéka, másfelől a nagyobb központi támogatás reménylése. Volt olyan hely (Kápolnásvisnye), ahol már juttatáskor felmerült az ,,egy tagba művelés" és a holdankénti átlagtermés szerinti osztozkodás terve.

63 Másutt (Gölle) meg kezdetben azért nem osztották fel az állatokat és a felszerelést, hogy közösen végezhessék a szántás-vetést.

64 A szomszédos Tolna megyei Dombóvárról a földigénylő bizottság arról adott hírt, hogy az uradalmi gépek, felszerelések kezelésére ,,gazdaszövetkezetet" hoztak létre, amelyet utóbb Dombóvári Járási Földművelő, Termelő, Értékesítő és Gépszövetkezetté alakítottak az Esterházy-féle hitbizomány két volt nagybérlőjének gazdasági gépeiből.

65 Más kérdés s ma már nehezen megválaszolható, hogy mint akkor jelezték, régi gazdatisztek, intézők mozgatták-e az ügyet, miszerint az ,,Esterházy-birtokot egy egységes szövetkezetté alakítsák." A Sopron megyei Csornától kezdve a kalocsai érseki uradalmon át egészen a Tokaj-Hegyaljáig nem egy helyütt (egyes megyékben 10 fölött) alakultak ilyen típusú szövetkezetek és volt is, ahol együtt maradtak. ,,Igen sok helyen kollektíven művelik meg a földet - olvasható egy 1945. májusi jelentésben. Ennek oka többnyire az igaerőhiány, a vetés állapotának egyenlőtlensége és a férfi munkaerő hiánya."

66 Ám az ilyenekről hírt hallatott szomszéd megyékhez képest, ez Somogyra, de Zalára sem volt jellemző. „Óriási idegenkedés van bennük még a földműves-szövetkezet iránt is, mert ebből is csak közös gazdálkodás lesz, ők pedig ezt semmiképpen nem akarják" - írta mintegy visszatekintőkig több zalai községről is egy szövetkezetszervező.

6

" Somogy megye egyik községében (Andocs) pedig, amikor egy központi leltározó elkezdte a dolgát „riadót vertek, [a] cselédség összecsődülve fejsze, kapa, villa, botokkal... fenyegető magatartást tanúsítottak". Sőt ismételt megjelenésekor is „támadtak... a szövetkezet ellen, és a szövetkezet nekik a legnagyobb ellensége."

68 Az ilyen szélsőséges megnyilvánulások ellenére is azért a mintegy 300 érintett helység közül 1946 tavaszáig 108 földműves-szövetkezetet sikerült megszervezni a megyében. A „kolhoz vádjával" támadó reakciót illetően elmarasztaló alispáni jelentésből az is kiderül, hogy ebből 86-nak már fel is leltározták a vagyonát. Am hozzátette: „ez sem mind életképes, aminek fő oka az, hogy... birtokon belül kerülni nem tudtak..., hogy a szövetkezetek a legtöbb esetben romokat és erősen megrongált vagyontárgyakat vesznek át. Ahhoz, hogy a szövetkezetek mindezeket a javakat a termelés szolgálatába állítsák, hogy a népgazdaság érdekeit szolgálják, hitelre volna szükségük" — fogalmazta meg a jelentés az egyébként valós igényeket.

69 Ennek ellenére 1947 tavaszán már 182 olyan földműves-szövetkezet megalakulásáról (tizennyolcezer taggal) adtak hírt, amelyeknek gépeik, ipari üzemeik, legelőik voltak, sőt már többen közülük termelői szerződések kötése alapján értékesítették terményeiket." A hitelkérdés megoldása azonban ezzel együtt sem jutott jelentősen előbbre. Mint egy 1948. évi adatszolgáltatásból kitűnt, a földműves-szövetkezeteknek még az