Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)

Stamler Imre: A honfoglalás előzményei és a vastermelés

hogy a szanszkritban megtalálták, ha nem is az elsődleges nyelvet, de valami hozzá közelállót, és idilli képet festettek arról az árja közösségről, amely ázsiai otthonában már birtokában volt későbbi kultúrája elemeinek. Rajtuk kívül álltak a barbárok, a rövid homlokú, ferde szemű, sárga és barna fekete fajok, akiknek az intelligenciája nem sokkal haladta meg az állatokét. S ha egyáltalán volt valami kultúrájuk, akkor azt a fehér fajtól kapták, s átvétel közben elrontották. Egyszerűen paradoxonnak tartották azt az elképzelést, hogy a fehér fajon kívül is keletkezett kultúra." (A. H. Sayce) Aztán eljött az asszír ékírás megfejtése. Kiderült, hogy az első civilizációt teremtő nép nyelve agglutináló, tehát nem sémita, nem is árja. A paradicsom nyelve nem a héber volt. Köztudott, hogy a magyar és finn, a török nyelvek, a turáni népek nyelve agglutináló a szumír nyelvhez hasonlóan. Ezt a rokonságot egyszerűen hihetetlennek tartották a korabeli tudósok. „Megengedhető-e egy turáni nép Babilon talaján?" (J. Halévy) „Az Eufrát és a Tigris között már csak azért sem létezhetett egykor turáni birodalom, mert a turáni népek mindig barbárok voltak, s Isten ostoraként azért jöttek, hogy más népfajok művét szétrombolják." (E. Babelon) Ilyen érvekkel azonban nem lehetett megállítani a kutatást, a fejlődést." A múlt század 80-as, 90-es éveiben az ásatások elérték a mezopotámiai városok Kr. e. 3. évezredbeli rétegeit, ahol az akkád-szemita szövegek egy csapásra eltűntek, s csupán szumír nyelven írt agyagtáblák kerültek elő. Kétségtelenül bebizonyosodott tehát, hogy a szumér nyelv valósággal létezett, mégpedig a szemiták megjelenése előtt. Azaz az emberiség legelső valódi értelemben vett kultúráját a szumér nép alkotta meg. „(Götz L.)

y E nagy régészeti felfedezéseket ha összefüggésbe hozzuk az Eurázsiái többi területeinek régészeti bizonyítékaival és főképp a kormeghatározásokkal, akkor azt látjuk, hogy a termelő gazdálkodás eredményei, terjedése, a technikai találmányok, kulturális teljesítmények bizonyítékai az édeni tájakról, a termékeny félhold és Mezopotámia régiójából indult el, szakaszosan. Mintegy hat-hétezer évig tartó állandó kiáramlások történtek e régióból. Amikor a népesség elérte a régióban az élelemtermelés teljesítményének eltarthatósági szintjét, akkor a feleslegessé vált, éhezési veszélynek kitett rétegek kénytelenek voltak önszántukból vagy nyomás következtében zordabb, kellemetlenebb klímájú területekre vándorolni. Nagy kirajzások történtek az óriási bronzhiány enyhítése érdekében a mezopotámiai birodalmakból. Ezek a kirajzó népek olyan hatással lehettek az északabbra, keletre és északnyugat nagy terein lakó halász-vadász népekre, mint a spanyol, portugál, brit, francia gyarmatosítók a gyarmatok lakóira, azok nyelvére és kultúrájára. Az őstörténet kutatásában, a magyar nyelv és etnikum, az eredetkutatásban ezek a korszakos jelentőségű kutatási eredmények nem hagyhatók figyelmen kívül, hisz érintik az édeni régióból történő kulturális, nyelvi, etnikai kirajzások azokat, akik a Kárpát-medencébe az ősidőkben érkeztek, de érintik azokat is, akik az édeni tájakról először a sztyeppére mentek, majd onnét vonultak több hullámban a Kárpát-medencébe.

10 Götz Lászlónak óriási érdeme, hogy az európai tudomány régészeti nyelvészeti irodalmát áttanulmányozva, kritikailag értékelve kimutatta az indogermán és finnugor történelmi szemlélet azonos eredetét, ellentmondásos-