Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)

Paál László: Somogy megye sajtója 1891-1918 (Második közlemény)

sőt később első oldalain is. A Kaposvár pedig azt a merész újítást vezeti be, hogy a vezércikk indulásának helyén, azaz az első hasábon is hoz keretes hirdetést. Formáját tekintve nem terjedt még el a rövid, szöveges hirdetés, az „apró", a cégek a mennél terjedelmesebb, nagybetűs kiemeléseket, rajzos illusztrációkat, díszes keretbe helyezett reklámokat igényelték. A hirdetések tartalmát vizsgálva nyomon lehet követni a termelés, az áruforgalom, a technika fejlődését. (És persze arról is árulkodnak a szövegek, hogyan igyekeznek kihasználni gyártók és forgalmazók, sőt orvosok is az emberi hiszékenységet és hiúságot: már a századforduló éveiben is kínáltak hajhullás ellen használatos, a férfierőt visszaállító ill. növelő szereket, terápiát és hasonló csodatévő eljárásokat.) A hirdetésekben a gazdaság minden ága megjelenik. A mezőgazdaságból az ingatlan forgalma, bérbeadása csakúgy szerepel ezeken az oldalakon, mint szőlővesszők, -karók, növényvédő szerek, egyszerűbb és bonyolultabb gépek ajánlása. Az ipar a rovarirtó szerektől kezdve a bútorokig, majd a kerékpárokig, varrógépekig, öntödei szolgáltatásig mindent kínál, az ország különböző tájáról, sőt Ausztriából is. A helyi hirdetők közül kiemelkednek a nyomdák, melyek tankönyveiket, egyéb nyomdai termékeiket reklámozzák. A pénzintézetek hitelt, a szerencsejátékkal foglalkozó társaságok sorsjegyet kínálnak. A századforduló után egyre gyakrabban lehet találkozni a fővárosi lapok reklámozásával. Az újonnan indított újságok hónapokon át ajánlották magukat a megyei lapok hasábjain. A domináns keretes hirdetések mellett mind gyakrabban találkozhatunk a hírrovatba sorolt reklámszövegekkel, minden jelzés nélkül. A hirdetési oldalakat látva, arra következtethetnénk, hogy a lapok jelentős bevételre tettek szert e szolgáltatásból. A helyzet azonban nem volt ilyen rózsás. Roboz István többször kesereg a nyilvánosság előtt amiatt: az állami ügynökség úgy lefölözi a hasznot, hogy a kiadóknak csak a töredéke jut. Vagyis az összegyűjtött hirdetéseket igencsak drágán adja tovább a lapoknak, kiváltképp - Roboz szerint - a vidékieknek. Megbízatásokat pedig csak rajtuk keresztül lehet beszerezni. (A helyi megrendelések kivételével, de ezek alkották a hirdetések kisebb hányadát.) Végül is 1918 végén igen élénk, változatos, a polgárosodás, a modernizáció, a település- és területfejlesztés sokszínű folyamatait, eseményeit híven tükröző sajtóélet zárult le, pontosabban átmenetileg kényszerű szüneteltetést szenvedett. Heti- és napilapok egymással vetélkedve, egymást váltva próbálták keresni az olvasók kegyeit, mind gyorsabb hírszolgálattal és mennél érdekesebb témákkal és írásokkal előfizetőket gyűjteni, vásárlókat szerezni, megtartani - erőteljesen részt venni a települések gazdasági, társadalmi és szellemi életében. Mindezt természetesen minden orgánum a maga politikai és gazdasági meghatározottságának szellemében tette. A vizsgált időszakban honosodott meg megyénkben a napi sajtó, mely azóta is, immár több mint kilencven éve nélkülözhetetlen része Somogy szellemi életének.